1 E veio a mim a palavra do Senhor, dizendo:

2 Vai, e clama aos ouvidos de Jerusalém, dizendo: Assim diz o Senhor: Lembro-me de ti, da piedade da tua mocidade, e do amor do teu noivado, quando me seguias no deserto, numa terra que não se semeava.

3 Então Israel era santidade para o Senhor,

e as primícias da sua novidade;

todos os que o devoravam eram tidos por culpados;

o mal vinha sobre eles, diz o Senhor.

4 Ouvi a palavra do Senhor, ó casa de Jacó, e todas as famílias da casa de Israel;

5 Assim diz o Senhor:

Que injustiça acharam vossos pais em mim,

para se afastarem de mim,

indo após a vaidade, e tornando-se levianos?

6 E não disseram: Onde está o Senhor,

que nos fez subir da terra do Egito,

que nos guiou através do deserto,

por uma terra árida, e de covas,

por uma terra de sequidão e sombra de morte,

por uma terra pela qual ninguém transitava,

e na qual não morava homem algum?

7 E eu vos introduzi numa terra fértil,

para comerdes o seu fruto e o seu bem;

mas quando nela entrastes contaminastes a minha terra,

e da minha herança fizestes uma abominação.

8 Os sacerdotes não disseram:

Onde está o Senhor?

E os que tratavam da lei não me conheciam,

e os pastores prevaricavam contra mim,

e os profetas profetizavam por Baal,

e andaram após o que é de nenhum proveito.

9 Portanto ainda contenderei convosco,

diz o Senhor;

e até com os filhos de

vossos filhos contenderei.

10 Pois, passai às ilhas de Quitim,

e vede; e enviai a Quedar,

e atentai bem,

e vede se jamais sucedeu coisa semelhante.

11 Houve alguma nação que trocasse os seus deuses,

ainda que não fossem deuses?

Todavia o meu povo trocou a

sua glória por aquilo que é

de nenhum proveito.

12 Espantai-vos disto, ó céus,

e horrorizai-vos!

Ficai verdadeiramente desolados,

diz o Senhor.

13 Porque o meu povo fez duas maldades:

a mim me deixaram,

o manancial de águas vivas,

e cavaram cisternas,

cisternas rotas, que não retêm águas.

14 Acaso é Israel um servo?

É ele um escravo nascido em casa?

Por que, pois, veio a ser presa?

15 Os filhos de leão rugiram sobre ele,

levantaram a sua voz;

e fizeram da sua terra uma desolação;

as suas cidades se queimaram,

e ninguém habita nelas.

16 Até os filhos de Nofe e de

Tafnes te quebraram o alto da cabeça.

17 Porventura não fizeste isto a ti mesmo,

deixando o Senhor teu Deus,

no tempo em que ele te guiava pelo caminho?

18 Agora, pois,

que te importa a ti o caminho do Egito,

para beberes as águas de Sior?

E que te importa a ti o caminho da Assíria,

para beberes as águas do rio?

19 A tua malícia te castigará,

e as tuas apostasias te repreenderão;

sabe, pois, e vê,

que mal e quão amargo é deixares ao Senhor teu Deus,

e não teres em ti o meu temor,

diz o Senhor Deus dos Exércitos.

20 Quando eu já há muito quebrava o teu jugo,

e rompia as tuas ataduras,

dizias tu: Nunca mais transgredirei;

contudo em todo o outeiro

alto e debaixo de toda a

árvore verde te andas

encurvando e prostituindo-te .

21 Eu mesmo te plantei como vide excelente,

uma semente inteiramente fiel;

como, pois,

te tornaste para mim uma

planta degenerada como vide estranha?

22 Por isso, ainda que te laves com salitre,

e amontoes sabão,

a tua iniquidade está gravada diante de mim,

diz o Senhor Deus.

23 Como dizes logo:

Não estou contaminada nem andei após os baalins?

Vê o teu caminho no vale,

conhece o que fizeste;

dromedária ligeira és,

que anda torcendo os seus caminhos.

24 Jumenta montês, acostumada ao deserto,

que, conforme o desejo da sua alma,

sorve o vento, quem a deteria no seu cio?

Todos os que a buscarem não se cansarão;

no mês dela a acharão.

25 Evita que o teu pé ande descalço,

e a tua garganta tenha sede.

Mas tu dizes: Não há esperança;

porque amo os estranhos, após eles andarei.

26 Como fica confundido o ladrão quando o apanham,

assim se confundem os da casa de Israel;

eles, os seus reis,

os seus príncipes,

e os seus sacerdotes, e os seus profetas,

27 Que dizem ao pau: Tu és meu pai;

e à pedra: Tu me geraste;

porque me viraram as costas,

e não o rosto;

mas no tempo da sua angústia dirão:

Levanta-te, e livra-nos.

28 Onde, pois, estão os teus deuses,

que fizeste para ti?

Que se levantem,

se te podem livrar no tempo da tua angústia;

porque os teus deuses, ó Judá,

são tão numerosos como as tuas cidades.

29 Por que contendeis comigo?

Todos vós transgredistes contra mim,

diz o Senhor.

30 Em vão castiguei os vossos filhos;

eles não aceitaram a correção;

a vossa espada devorou os

vossos profetas como um leão destruidor.

31 Oh geração!

Considerai vós a palavra do Senhor:

Porventura tenho eu sido para Israel um deserto?

Ou uma terra da mais espessa escuridão?

Por que, pois, diz o meu povo:

Temos determinado; não viremos mais a ti?

32 Porventura esquece-se a virgem dos seus enfeites,

ou a noiva dos seus adornos?

Todavia o meu povo se

esqueceu de mim por inumeráveis dias.

33 Por que ornamentas o teu caminho,

para buscares o amor?

Pois até às malignas

ensinaste os teus caminhos.

34 Até nas orlas dos teus

vestidos se achou o sangue

das almas dos inocentes e necessitados;

não cavei para achar,

pois se vê em todas estas coisas.

35 E ainda dizes: Eu estou inocente;

certamente a sua ira se desviou de mim.

Eis que entrarei em juízo contigo,

porquanto dizes: Não pequei.

36 Por que te desvias tanto,

mudando o teu caminho?

Também do Egito serás envergonhada,

como foste envergonhada da Assíria.

37 Também daquele sairás com as mãos sobre a tua cabeça;

porque o Senhor rejeitou a tua confiança,

e não prosperarás com eles.

1 Majd szóla az Úr nékem, mondván: 2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. 3 Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr. 4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. 5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? 6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott? 7 És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. 8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek. 9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló? 11 Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! 12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr. 13 Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet. 14 Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává? 15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok. 16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat. 17 Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton! 18 Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad? 19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura. 20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna. 21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? 22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten. 23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain. 24 Pusztához szokott nőstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában. 25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok. 26 A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, 27 A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! 28 De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod! 29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. 30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. 31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! 32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! 33 Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! 34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! 35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! 36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt. 37 Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.