1 Tocai a trombeta em Sião,

e clamai em alta voz

no meu santo monte;

tremam todos os moradores

da terra,

porque o dia do Senhor vem,

já está perto;

2 Dia de trevas e de escuridão;

dia de nuvens e densas trevas,

como a alva espalhada

sobre os montes;

povo grande e poderoso,

qual nunca houve

desde o tempo antigo,

nem depois dele haverá

pelos anos adiante,

de geração em geração.

3 Diante dele um fogo consome,

e atrás dele uma chama abrasa;

a terra diante dele

é como o jardim do Éden,

mas atrás dele

um desolado deserto;

sim, nada lhe escapará.

4 A sua aparência

é como a de cavalos;

e como cavaleiros assim correm.

5 Como o estrondo de carros,

irão saltando

sobre os cumes dos montes,

como o ruído da chama de fogo

que consome a pragana,

como um povo poderoso,

posto em ordem para o combate.

6 Diante dele temerão os povos;

todos os rostos

se tornarão enegrecidos.

7 Como valentes correrão,

como homens de guerra

subirão os muros;

e marchará cada um

no seu caminho

e não se desviará da sua fileira.

8 Ninguém apertará a seu irmão;

marchará cada um

pelo seu caminho;

sobre a mesma espada

se arremessarão,

e não serão feridos.

9 Irão pela cidade,

correrão pelos muros,

subirão às casas,

entrarão pelas janelas

como o ladrão.

10 Diante dele tremerá a terra,

abalar-se-ão os céus;

o sol e a lua se enegrecerão,

e as estrelas retirarão

o seu resplendor.

11 E o Senhor levantará a sua voz

diante do seu exército;

porque muitíssimo grande

é o seu arraial;

porque poderoso é,

executando a sua palavra;

porque o dia do Senhor

é grande e mui temível,

e quem o poderá suportar?

12 Ainda assim, agora mesmo

diz o Senhor:

Convertei-vos a mim

de todo o vosso coração;

e isso com jejuns,

e com choro, e com pranto.

13 E rasgai o vosso coração,

e não as vossas vestes,

e convertei-vos ao Senhor

vosso Deus;

porque ele é misericordioso,

e compassivo,

e tardio em irar-se,

e grande em benignidade,

e se arrepende do mal.

14 Quem sabe se não se voltará

e se arrependerá,

e deixará após si uma bênção,

em oferta de alimentos e libação

para o Senhor vosso Deus?

15 Tocai a trombeta em Sião,

santificai um jejum,

convocai uma assembleia solene.

16 Congregai o povo,

santificai a congregação,

ajuntai os anciãos,

congregai as crianças,

e os que mamam;

saia o noivo da sua recâmara,

e a noiva do seu aposento.

17 Chorem os sacerdotes,

ministros do Senhor,

entre o alpendre e o altar,

e digam:

Poupa a teu povo, ó Senhor,

e não entregues a tua herança

ao opróbrio,

para que os gentios o dominem;

por que diriam entre os povos:

Onde está o seu Deus?

18 Então o Senhor

se mostrou zeloso da sua terra,

e compadeceu-se do seu povo.

19 E o Senhor, respondendo,

disse ao seu povo:

Eis que vos envio o trigo,

e o mosto, e o azeite,

e deles sereis fartos,

e vos não entregarei mais

ao opróbrio entre os gentios.

20 Mas removerei para longe de vós

o exército do norte,

e lançá-lo-ei em uma terra

seca e deserta;

a sua frente para o mar oriental,

e a sua retaguarda

para o mar ocidental;

e subirá o seu mau cheiro,

e subirá a sua podridão;

porque fez grandes coisas.

21 Não temas, ó terra:

regozija-te e alegra-te,

porque o Senhor

fez grandes coisas.

22 Não temais, animais do campo,

porque os pastos do deserto

reverdecerão,

porque o arvoredo dará o seu fruto,

a vide e a figueira

darão a sua força.

23 E vós, filhos de Sião,

regozijai-vos e alegrai-vos

no Senhor vosso Deus,

porque ele vos dará em justa medida

a chuva temporã;

fará descer a chuva

no primeiro mês,

a temporã e a serôdia.

24 E as eiras se encherão de trigo,

e os lagares transbordarão

de mosto e de azeite.

25 E restituir-vos-ei os anos

que comeu o gafanhoto,

a locusta, e o pulgão

e a lagarta,

o meu grande exército

que enviei contra vós.

26 E comereis abundantemente

e vos fartareis,

e louvareis o nome do Senhor

vosso Deus,

que procedeu para convosco

maravilhosamente;

e o meu povo nunca mais

será envergonhado.

27 E vós sabereis que eu estou

no meio de Israel,

e que eu sou o Senhor

vosso Deus,

e que não há outro.

E o meu povo nunca mais

será envergonhado.

28 E há de ser que, depois

derramarei o meu Espírito

sobre toda a carne,

e vossos filhos e vossas filhas

profetizarão,

os vossos velhos terão sonhos,

os vossos jovens terão visões.

29 E também sobre os servos

e sobre as servas

naqueles dias derramarei

o meu Espírito.

30 E mostrarei prodígios no céu

e na terra,

sangue e fogo,

e colunas de fumaça.

31 O sol se converterá em trevas,

e a lua em sangue,

antes que venha o grande

e terrível dia do Senhor.

32 E há de ser que todo aquele que invocar o nome do Senhor será salvo; porque no monte Sião e em Jerusalém haverá livramento, assim como disse o Senhor, e entre os sobreviventes, aqueles que o Senhor chamar.

1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. 2 Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. 3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi. 4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok. 5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép. 6 Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad. 7 Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. 8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok. 9 Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. 10 Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket. 11 És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?

12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. 13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. 14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! 15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést! 16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. 17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?

18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének. 19 És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. 20 Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. 21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr! 22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat. 23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban. 24 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. 25 És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. 26 És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem. 27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. 29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. 30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. 31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. 32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!