1 Palavra do Senhor, que foi dirigida a Joel, filho de Petuel.

2 Ouvi isto, vós anciãos,

e escutai, todos os moradores

da terra:

Porventura isto aconteceu

em vossos dias,

ou nos dias de vossos pais?

3 Fazei sobre isto uma narração

a vossos filhos,

e vossos filhos a seus filhos,

e os filhos destes

à outra geração.

4 O que ficou da lagarta,

o gafanhoto o comeu,

e o que ficou do gafanhoto,

a locusta o comeu,

e o que ficou da locusta,

o pulgão o comeu.

5 Despertai-vos, bêbados, e chorai;

gemei, todos os que bebeis vinho,

por causa do mosto,

porque tirado é da vossa boca.

6 Porque subiu contra a minha terra

uma nação poderosa e sem número;

os seus dentes são dentes de leão,

e têm queixadas de um leão velho.

7 Fez da minha vide uma assolação,

e tirou a casca da minha figueira;

despiu-a toda,

e a lançou por terra;

os seus ramos se embranqueceram.

8 Lamenta como a virgem

que está cingida de saco,

pelo marido da sua mocidade.

9 Foi cortada a oferta de alimentos

e a libação

da casa do Senhor;

os sacerdotes,

ministros do Senhor,

estão entristecidos.

10 O campo está assolado,

e a terra triste;

porque o trigo está destruído,

o mosto se secou,

o azeite acabou.

11 Envergonhai-vos, lavradores,

gemei, vinhateiros,

sobre o trigo e a cevada;

porque a colheita do campo pereceu.

12 A vide se secou,

a figueira se murchou,

a romeira também,

e a palmeira e a macieira;

todas as árvores do campo

se secaram,

e já não há alegria

entre os filhos dos homens.

13 Cingi-vos e lamentai-vos,

sacerdotes;

gemei, ministros do altar;

entrai e passai a noite

vestidos de saco,

ministros do meu Deus;

porque a oferta de alimentos,

e a libação,

foram cortadas da casa

de vosso Deus.

14 Santificai um jejum,

convocai uma assembleia solene,

congregai os anciãos,

e todos os moradores

desta terra,

na casa do Senhor vosso Deus,

e clamai ao Senhor.

15 Ai do dia!

Porque o dia do Senhor

está perto,

e virá como uma assolação

do Todo-Poderoso.

16 Porventura o mantimento

não está cortado

de diante de nossos olhos,

a alegria e o regozijo

da casa de nosso Deus?

17 As sementes apodreceram

debaixo dos seus torrões,

os celeiros foram assolados,

os armazéns derrubados,

porque se secou o trigo.

18 Como geme o animal!

As manadas de gados

estão confusas,

porque não têm pasto;

também os rebanhos de ovelhas

estão perecendo.

19 A ti, ó Senhor, clamo,

porque o fogo consumiu

os pastos do deserto,

e a chama abrasou

todas as árvores do campo.

20 Também todos os animais

do campo bramam a ti;

porque as correntes de água

se secaram,

e o fogo consumiu

os pastos do deserto.

1 Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához. 2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? 3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek. 4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. 5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól! 6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. 7 Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai. 8 Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért. 9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. 10 Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj. 11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása! 12 Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától. 14 Szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz. 15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. 16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?! 17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona. 18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is! 19 Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mező minden fáját. 20 A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.