1 Não clama porventura

a sabedoria,

e a inteligência não

faz ouvir a sua voz?

2 No cume das alturas,

junto ao caminho,

nas encruzilhadas

das veredas se posta.

3 Do lado das portas da cidade,

à entrada da cidade,

e à entrada das portas

está gritando:

4 A vós, ó homens, clamo;

e a minha voz se

dirige aos filhos

dos homens.

5 Entendei, ó simples,

a prudência;

e vós, insensatos,

entendei de coração.

6 Ouvi, porque falarei

coisas excelentes;

os meus lábios se

abrirão para a equidade.

7 Porque a minha boca

proferirá a verdade,

e os meus lábios

abominam a impiedade.

8 São justas todas as palavras

da minha boca: não há nelas

nenhuma coisa tortuosa

nem pervertida.

9 Todas elas são retas

para aquele que as entende bem,

e justas para os que

acham o conhecimento.

10 Aceitai a minha correção,

e não a prata;

e o conhecimento,

mais do que o ouro fino escolhido.

11 Porque melhor é a sabedoria

do que os rubis;

e tudo o que mais se deseja

não se pode comparar com ela.

12 Eu, a sabedoria,

habito com a prudência,

e acho o conhecimento

dos conselhos.

13 O temor do Senhor

é odiar o mal;

a soberba e a arrogância,

o mau caminho

e a boca perversa, eu odeio.

14 Meu é o conselho

e a verdadeira sabedoria;

eu sou o entendimento;

minha é a fortaleza.

15 Por mim reinam os reis

e os príncipes

decretam justiça.

16 Por mim governam

príncipes e nobres;

sim, todos os juízes da terra.

17 Eu amo aos que me amam,

e os que cedo me buscarem,

me acharão.

18 Riquezas e honra estão comigo;

assim como os bens duráveis e a justiça.

19 Melhor é o meu fruto

do que o ouro,

do que o ouro refinado,

e os meus ganhos mais

do que a prata escolhida.

20 Faço andar pelo caminho da justiça,

no meio das veredas do juízo.

21 Para que faça herdar bens permanentes aos que me amam,

e eu encha os seus tesouros.

22 O Senhor me possuiu no princípio de seus caminhos,

desde então,

e antes de suas obras.

23 Desde a eternidade

fui ungida,

desde o princípio,

antes do começo da terra.

24 Quando ainda não havia abismos,

fui gerada,

quando ainda não havia fontes carregadas de águas.

25 Antes que os montes se houvessem assentado,

antes dos outeiros,

eu fui gerada.

26 Ainda ele não tinha

feito a terra,

nem os campos,

nem o princípio do pó do mundo.

27 Quando ele

preparava os céus,

aí estava eu,

quando traçava o horizonte

sobre a face do abismo;

28 Quando firmava

as nuvens acima,

quando fortificava

as fontes do abismo,

29 Quando fixava

ao mar o seu termo,

para que as águas não

traspassassem o seu mando,

quando compunha

os fundamentos da terra.

30 Então eu estava com ele,

e era seu arquiteto;

era cada dia as suas delícias,

alegrando-me perante ele

em todo o tempo;

31 Regozijando-me

no seu mundo habitável

e enchendo-me de prazer

com os filhos dos homens.

32 Agora, pois,

filhos, ouvi-me,

porque bem-aventurados serão

os que guardarem os meus caminhos.

33 Ouvi a instrução,

e sede sábios, não a rejeiteis.

34 Bem-aventurado o homem

que me dá ouvidos,

velando às minhas portas cada dia,

esperando às ombreiras

da minha entrada.

35 Porque o que me achar,

achará a vida,

e alcançará o favor do Senhor.

36 Mas o que pecar contra mim

violentará a sua própria alma;

todos os que me odeiam amam a morte.

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? 2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. 3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. 4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. 6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. 7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. 8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. 9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. 10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. 11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. 12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. 13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm. 14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő. 15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. 16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. 17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. 18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. 19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. 20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. 21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. 22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. 23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. 24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. 25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. 26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. 27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; 28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; 29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: 30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. 31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. 32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. 33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! 34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. 35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. 36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!