1 Melhor é o pobre que

anda na sua integridade

do que o perverso

de lábios e tolo.

2 Assim como não é bom ficar a alma sem conhecimento,

peca aquele que se apressa com seus pés.

3 A estultícia do homem

perverterá o seu caminho,

e o seu coração se

irará contra o Senhor.

4 As riquezas granjeiam

muitos amigos,

mas ao pobre,

o seu próprio amigo o deixa.

5 A falsa testemunha

não ficará impune

e o que respira

mentiras não escapará.

6 Muitos se deixam acomodar

pelos favores do príncipe,

e cada um é amigo daquele que dá presentes.

7 Todos os irmãos

do pobre o odeiam;

quanto mais se afastarão

dele os seus amigos! Corre

após eles com palavras,

que não servem de nada.

8 O que adquire entendimento

ama a sua alma;

o que cultiva

a inteligência achará o bem.

9 A falsa testemunha

não ficará impune;

e o que profere mentiras perecerá.

10 Ao tolo não é certo

gozar de deleites;

quanto menos ao servo

dominar sobre os príncipes!

11 A prudência do homem faz reter a sua ira,

e é glória sua o passar

por cima da transgressão.

12 Como o rugido do leão jovem

é a indignação do rei,

mas como o orvalho sobre a relva

é a sua benevolência.

13 O filho insensato é

uma desgraça para o pai,

e um gotejar contínuo

as contendas da mulher.

14 A casa e os bens são

herança dos pais;

porém do Senhor vem

a esposa prudente.

15 A preguiça faz cair

em profundo sono,

e a alma indolente padecerá fome.

16 O que guardar

o mandamento

guardará a sua alma;

porém o que desprezar

os seus caminhos morrerá.

17 Ao Senhor empresta o que

se compadece do pobre,

ele lhe pagará o seu benefício.

18 Castiga o teu filho

enquanto há esperança,

mas não deixes que o teu ânimo

se exalte até o matar.

19 O homem de grande indignação

deve sofrer o dano;

porque se tu o livrares ainda

terás de tornar a fazê-lo.

20 Ouve o conselho,

e recebe a correção,

para que no fim sejas sábio.

21 Muitos propósitos há

no coração do homem,

porém o conselho

do Senhor permanecerá.

22 O que o homem mais deseja

é o que lhe faz bem;

porém é melhor ser pobre do que mentiroso.

23 O temor do Senhor

encaminha para a vida;

aquele que o tem ficará satisfeito,

e não o visitará mal nenhum.

24 O preguiçoso esconde

a sua mão ao seio;

e não tem disposição

nem de torná-la à sua boca.

25 Açoita o escarnecedor,

e o simples

tomará aviso;

repreende ao entendido,

e aprenderá conhecimento.

26 O que aflige o seu pai,

ou manda embora sua mãe,

é filho que traz vergonha

e desonra.

27 Filho meu,

ouvindo a instrução,

cessa de te desviares

das palavras do conhecimento.

28 A testemunha ímpia

escarnece do juízo,

e a boca dos perversos

devora a iniquidade.

29 Preparados estão os juízos

para os escarnecedores,

e os açoites para as costas dos tolos.

1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond. 2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik. 3 Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve. 4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik. 5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul. 6 Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé. 7 A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek. 8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer. 9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész. 10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken. 11 Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket. 12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja. 13 Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése. 14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség. 15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik. 16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal. 17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki. 18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod. 19 A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját. 20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre. 21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg. 22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál. 23 Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik. 24 Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza. 25 Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt. 26 A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az. 27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj. 28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot. 29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.