1 Palavras de Agur, filho de Jaque, o masaíta,

que proferiu este homem a Itiel,

a Itiel e a Ucal:

2 Na verdade eu sou

o mais bruto dos homens,

nem mesmo tenho

o conhecimento de homem.

3 Nem aprendi

a sabedoria,

nem tenho o conhecimento do santo.

4 Quem subiu ao céu

e desceu? Quem encerrou

os ventos nos seus punhos?

Quem amarrou as águas

numa roupa? Quem estabeleceu

todas as extremidades

da terra? Qual é o seu nome?

E qual é o nome de seu filho,

se é que o sabes?

5 Toda a Palavra de Deus é pura;

escudo é para os que

confiam nele.

6 Nada acrescentes

às suas palavras,

para que não te repreenda

e sejas achado mentiroso.

7 Duas coisas te pedi;

não mas negues,

antes que morra:

8 Afasta de mim a vaidade

e a palavra mentirosa;

não me dês

nem a pobreza

nem a riqueza;

mantém-me do pão da minha porção de costume;

9 Para que, porventura,

estando farto não te negue,

e venha a dizer: Quem é o Senhor? Ou que,

empobrecendo,

não venha a furtar,

e tome o nome de Deus em vão.

10 Não acuses o servo

diante de seu senhor,

para que não te amaldiçoe

e tu fiques o culpado.

11 Há uma geração que

amaldiçoa a seu pai,

e que não bendiz a sua mãe.

12 Há uma geração que é pura

aos seus próprios olhos,

mas que nunca foi

lavada da sua imundícia.

13 Há uma geração cujos

olhos são altivos,

e as suas pálpebras

são sempre levantadas.

14 Há uma geração cujos

dentes são espadas,

e cujas queixadas são facas,

para consumirem da terra os aflitos,

e os necessitados dentre os homens.

15 A sanguessuga tem

duas filhas: Dá

e Dá. Estas três

coisas nunca se fartam;

e com a quarta,

nunca dizem: Basta!

16 A sepultura;

a madre estéril;

a terra que não se farta de água;

e o fogo; nunca dizem: Basta!

17 Os olhos que zombam do pai,

ou desprezam

a obediência à mãe,

corvos do ribeiro os arrancarão

e os filhotes

da águia os comerão.

18 Estas três coisas

me maravilham;

e quatro há que não conheço:

19 O caminho da águia no ar;

o caminho da cobra na penha;

o caminho do navio

no meio do mar;

e o caminho do homem

com uma virgem.

20 O caminho da mulher

adúltera é assim: ela come,

depois limpa a sua boca

e diz: Não fiz

nada de mal!

21 Por três coisas se

alvoroça a terra;

e por quatro que não pode suportar:

22 Pelo servo, quando reina;

e pelo tolo, quando vive na fartura;

23 Pela mulher odiosa,

quando é casada;

e pela serva,

quando fica herdeira da sua senhora.

24 Estas quatro coisas são

das menores da terra,

porém bem providas

de sabedoria:

25 As formigas não são um povo forte;

todavia no verão

preparam a sua comida;

26 Os coelhos são um povo débil;

e contudo,

põem a sua casa na rocha;

27 Os gafanhotos não têm rei;

e contudo todos saem,

e em bandos se repartem;

28 A aranha se pendura

com as mãos,

e está nos palácios dos reis.

29 Estes três têm um bom andar,

e quatro passeiam

airosamente;

30 O leão, o mais forte entre os animais,

que não foge de nada;

31 O galgo; o bode também;

e o rei a quem não se pode resistir.

32 Se procedeste loucamente,

exaltando-te,

e se planejaste o mal,

leva a mão à boca;

33 Porque o mexer do leite produz manteiga,

o espremer do nariz produz sangue;

assim o forçar da ira produz contenda.

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak. 2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem. 3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. 4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? 5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak. 6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen. 11 Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. 12 Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott. 13 Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak! 14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket. 15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; 16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! 17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak. 18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: 19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval. 20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt. 21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el. 22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van, 23 A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának. 24 E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések: 25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét; 26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat; 27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki; 28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban. 29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár. 30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől; 31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani. 32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed. 33 Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.