1 Filho meu,

guarda as minhas palavras,

e esconde dentro de ti

os meus mandamentos.

2 Guarda os meus mandamentos e vive;

e a minha lei,

como a menina

dos teus olhos.

3 Ata-os aos teus dedos,

escreve-os na tábua

do teu coração.

4 Dize à sabedoria:

Tu és minha irmã;

e à prudência chama

de tua parenta,

5 Para que elas te guardem

da mulher alheia,

da estranha que lisonjeia

com as suas palavras.

6 Porque da janela da minha casa,

olhando eu por minhas frestas,

7 Vi entre os simples,

descobri entre os moços,

um moço falto de juízo,

8 Que passava pela rua

junto à sua esquina,

e seguia o caminho

da sua casa;

9 No crepúsculo, à tarde do dia,

na tenebrosa noite e na escuridão.

10 E eis que uma mulher

lhe saiu ao encontro

com enfeites de prostituta,

e astúcia de coração.

11 Estava alvoroçada e irrequieta;

não paravam em sua casa os seus pés.

12 Foi para fora,

depois pelas ruas,

e ia espreitando por todos os cantos;

13 E chegou-se para ele

e o beijou. Com face

impudente lhe disse:

14 Sacrifícios pacíficos

tenho comigo;

hoje paguei os meus votos.

15 Por isto saí ao teu encontro

a buscar diligentemente a tua face,

e te achei.

16 Já cobri a minha cama

com cobertas de tapeçaria,

com obras lavradas,

com linho fino do Egito.

17 Já perfumei o meu leito com mirra,

aloés e canela.

18 Vem, saciemo-nos

de amores até à manhã;

alegremo-nos com amores.

19 Porque o marido

não está em casa;

foi fazer uma longa viagem;

20 Levou na sua mão

um saquitel de dinheiro;

voltará para casa

só no dia marcado.

21 Assim, o seduziu

com palavras muito suaves

e o persuadiu com as lisonjas

dos seus lábios.

22 E ele logo a segue,

como o boi que vai

para o matadouro,

e como vai o insensato

para o castigo das prisões;

23 Até que a flecha lhe

atravesse o fígado;

ou como a ave que se

apressa para o laço,

e não sabe que está

armado contra a sua vida.

24 Agora pois, filhos,

dai-me ouvidos,

e estai atentos

às palavras da minha boca.

25 Não se desvie

para os caminhos

dela o teu coração,

e não te deixes perder

nas suas veredas.

26 Porque a muitos

feridos derrubou;

e são muitíssimos os que

por causa dela foram mortos.

27 A sua casa é caminho do inferno

que desce para as câmaras da morte.

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. 2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. 3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. 4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, 5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől. 6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, 7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, 8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, 9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. 10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. 11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. 12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. 13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: 14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. 15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! 16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. 17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. 18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. 19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. 20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. 21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. 22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; 23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. 24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. 25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. 26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. 27 Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.