1 A sabedoria já edificou a sua casa,

já lavrou as suas sete colunas.

2 Já abateu os seus animais

e misturou o seu vinho,

e já preparou

a sua mesa.

3 Já ordenou às suas criadas,

e está convidando desde as alturas

da cidade, dizendo:

4 Quem é simples,

volte-se para cá.

Aos faltos de senso diz:

5 Vinde, comei do meu pão,

e bebei do vinho que tenho misturado.

6 Deixai os insensatos e vivei;

e andai pelo caminho

do entendimento.

7 O que repreende o escarnecedor,

toma afronta para si;

e o que censura o ímpio

recebe a sua mancha.

8 Não repreendas o escarnecedor,

para que não te odeie;

repreende o sábio, e ele te amará.

9 Dá instrução ao sábio,

e ele se fará mais sábio;

ensina o justo

e ele aumentará

em doutrina.

10 O temor do Senhor é

o princípio da sabedoria,

e o conhecimento

do Santo a prudência.

11 Porque por meu intermédio

se multiplicam os teus dias,

e anos de vida se te aumentarão.

12 Se fores sábio,

para ti serás sábio;

e, se fores escarnecedor,

só tu o suportarás.

13 A mulher louca

é alvoroçadora;

é simples e nada sabe.

14 Assenta-se à porta

da sua casa numa cadeira,

nas alturas da cidade,

15 E põe-se a chamar aos que vão pelo caminho,

e que passam reto pelas veredas, dizendo:

16 Quem é simples,

volte-se para cá.

E aos faltos de entendimento ela diz:

17 As águas roubadas são doces,

e o pão tomado

às escondidas é agradável.

18 Mas não sabem que ali estão os mortos;

os seus convidados estão

nas profundezas do inferno.

1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván. 2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. 3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein. 4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja: 5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem. 6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán. 7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. 8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged. 9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. 10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. 11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit. 12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát. 13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud. 14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein, 15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon. 16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja: 17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges! 18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!