1 É melhor um bocado seco,

e com ele a tranquilidade,

do que a casa cheia de iguarias

e com desavença.

2 O servo prudente dominará

sobre o filho que faz envergonhar;

e repartirá a herança

entre os irmãos.

3 O crisol é para a prata,

e o forno para o ouro;

mas o Senhor é quem prova os corações.

4 O ímpio atenta

para o lábio iníquo,

o mentiroso inclina

os ouvidos à língua maligna.

5 O que escarnece do pobre

insulta ao seu Criador,

o que se alegra da calamidade

não ficará impune.

6 A coroa dos velhos são

os filhos dos filhos;

e a glória dos filhos são seus pais.

7 Não convém ao tolo

a fala excelente;

quanto menos ao príncipe,

o lábio mentiroso.

8 O presente é,

aos olhos dos que o recebem,

como pedra preciosa;

para onde quer que se volte servirá de proveito.

9 Aquele que encobre

a transgressão busca a amizade,

mas o que revolve o assunto

separa os maiores amigos.

10 A repreensão penetra

mais profundamente

no prudente do que

cem açoites no tolo.

11 Na verdade o rebelde

não busca senão o mal;

afinal, um mensageiro cruel

será enviado contra ele.

12 Encontre-se o homem

com a ursa roubada dos filhos,

mas não com o louco na sua estultícia.

13 Quanto àquele que

paga o bem com o mal,

não se apartará o mal da sua casa.

14 Como o soltar das águas é

o início da contenda, assim,

antes que sejas envolvido

afasta-te da questão.

15 O que justifica o ímpio,

e o que condena o justo,

tanto um como o outro

são abomináveis

ao Senhor.

16 De que serviria

o preço na mão do tolo

para comprar sabedoria,

visto que não tem entendimento?

17 Em todo o tempo ama o amigo

e para a hora da angústia nasce o irmão.

18 O homem falto de entendimento compromete-se,

ficando por fiador

na presença do seu amigo.

19 O que ama a transgressão

ama a contenda;

o que exalta a sua porta

busca a ruína.

20 O perverso de coração

jamais achará o bem;

e o que tem a língua

dobre vem a cair no mal.

21 O que gera um tolo

para a sua tristeza o faz;

e o pai do insensato

não tem alegria.

22 O coração alegre é como o bom remédio,

mas o espírito abatido

seca até os ossos.

23 O ímpio toma

presentes em secreto

para perverter

as veredas da justiça.

24 No rosto do entendido

se vê a sabedoria,

mas os olhos do tolo vagam

pelas extremidades da terra.

25 O filho insensato é

tristeza para seu pai,

e amargura para aquela que o deu à luz.

26 Também não é bom punir o justo,

nem tampouco ferir

aos príncipes por equidade.

27 O que possui o conhecimento

guarda as suas palavras,

e o homem de entendimento

é de precioso espírito.

28 Até o tolo, quando se cala,

é reputado por sábio;

e o que cerra os seus lábios é tido por entendido.

1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van. 2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi. 3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr. 4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. 5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen! 6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák. 7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd. 8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik. 9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is. 10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is. 11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene. 12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában. 13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától. 14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést. 15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő. 16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje? 17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére. 18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt. 19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres. 20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba. 21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja. 22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat. 23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására. 24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig. 25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége. 26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért. 27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú. 28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.