1 Do homem são

as preparações do coração,

mas do Senhor

a resposta da língua.

2 Todos os caminhos

do homem são puros

aos seus olhos,

mas o Senhor pesa o espírito.

3 Confia ao Senhor

as tuas obras,

e teus pensamentos

serão estabelecidos.

4 O Senhor fez todas

as coisas para atender

aos seus próprios desígnios,

até o ímpio para o dia do mal.

5 Abominação é ao Senhor

todo o altivo de coração;

não ficará impune

mesmo de mãos postas.

6 Pela misericórdia

e verdade a iniquidade é perdoada,

e pelo temor do Senhor

os homens se desviam do pecado.

7 Sendo os caminhos

do homem agradáveis

ao Senhor,

até a seus inimigos faz

que tenham paz com ele.

8 Melhor é o pouco com justiça,

do que a abundância

de bens com injustiça.

9 O coração do homem

planeja o seu caminho,

mas o Senhor lhe dirige os passos.

10 Nos lábios do rei se

acha a sentença divina;

a sua boca não

transgride quando julga.

11 O peso e a balança

justos são do Senhor;

obra sua são

os pesos da bolsa.

12 Abominação é aos reis

praticarem impiedade,

porque com justiça é que

se estabelece o trono.

13 Os lábios de justiça são

o contentamento dos reis;

eles amarão o que fala coisas retas.

14 O furor do rei é

mensageiro da morte,

mas o homem sábio o apaziguará.

15 No semblante iluminado

do rei está a vida,

e a sua benevolência é como

a nuvem da chuva serôdia.

16 Quão melhor é adquirir

a sabedoria do que

o ouro! E quão mais

excelente é adquirir

a prudência do que a prata!

17 Os retos fazem o seu caminho

desviar-se do mal;

o que guarda o seu caminho

preserva a sua alma.

18 A soberba precede a ruína,

e a altivez do espírito

precede a queda.

19 Melhor é ser humilde

de espírito com os mansos,

do que repartir o despojo

com os soberbos.

20 O que atenta prudentemente

para o assunto achará o bem,

e o que confia no Senhor

será bem-aventurado.

21 O sábio de coração

será chamado prudente,

e a doçura dos lábios

aumentará o ensino.

22 O entendimento para aqueles que o possuem,

é uma fonte de vida,

mas a instrução dos tolos

é a sua estultícia.

23 O coração do sábio

instrui a sua boca,

e aumenta o ensino

dos seus lábios.

24 As palavras suaves

são favos de mel,

doces para a alma,

e saúde para os ossos.

25 Há um caminho que

parece direito ao homem,

mas o seu fim são

os caminhos da morte.

26 A alma daquele que trabalha,

trabalha para si mesmo,

porque a sua boca o incita.

27 O homem ímpio cava o mal,

e nos seus lábios há

como que uma fogueira.

28 O homem perverso instiga a contenda,

e o intrigante separa

os maiores amigos.

29 O homem violento

coage o seu próximo,

e o faz deslizar

por caminhos nada bons.

30 O que fecha os olhos

para imaginar coisas ruins,

ao cerrar os lábios pratica o mal.

31 Coroa de honra são

os cabelos brancos,

quando eles estão

no caminho da justiça.

32 Melhor é o que tarda

em irar-se do que o poderoso,

e o que controla

o seu ânimo do que aquele

que toma uma cidade.

33 A sorte se

lança no regaço,

mas do Senhor procede

toda a determinação.

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. 2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! 3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. 4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára. 5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. 6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. 7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. 8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. 9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. 10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája. 11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő. 12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék. 13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király. 14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt. 15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege. 16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél! 17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. 18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. 19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. 20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az! 21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. 22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk. 23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. 24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. 25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. 26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt. 27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; 28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat. 29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. 30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot. 31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. 32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg. 33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.