1 Palavras do rei Lemuel, a profecia que lhe ensinou a sua mãe.

2 Como, filho

meu? E como,

filho do meu ventre? E como,

filho dos meus votos?

3 Não dês às mulheres a tua força,

nem os teus caminhos

ao que destrói os reis.

4 Não é próprio dos reis, ó Lemuel,

não é próprio dos reis beber vinho,

nem dos príncipes

o desejar bebida forte;

5 Para que bebendo,

se esqueçam da lei,

e pervertam o direito

de todos os aflitos.

6 Dai bebida forte ao que

está prestes a perecer,

e o vinho aos amargurados

de espírito.

7 Que beba, e esqueça

da sua pobreza,

e da sua miséria

não se lembre mais.

8 Abre a tua boca a favor do mudo,

pela causa de todos que são

designados à destruição.

9 Abre a tua boca;

julga retamente;

e faze justiça aos pobres e aos necessitados.

10 Mulher virtuosa quem

a achará? O seu valor

muito excede ao de rubis.

11 O coração do seu marido

está nela confiado;

assim ele não necessitará de despojo.

12 Ela só lhe faz bem, e não mal,

todos os dias da sua vida.

13 Busca lã e linho,

e trabalha de boa

vontade com suas mãos.

14 Como o navio mercante,

ela traz de longe o seu pão.

15 Levanta-se, mesmo à noite,

para dar de comer aos da casa,

e distribuir a tarefa das servas.

16 Examina uma propriedade

e adquire-a;

planta uma vinha

com o fruto de suas mãos.

17 Cinge os seus lombos de força,

e fortalece os seus braços.

18 Vê que é boa a sua mercadoria;

e a sua lâmpada não

se apaga de noite.

19 Estende as suas mãos ao fuso,

e suas mãos pegam na roca.

20 Abre a sua mão ao pobre,

e estende as suas mãos

ao necessitado.

21 Não teme a neve na sua casa,

porque toda

a sua família está

vestida de escarlata.

22 Faz para si cobertas de tapeçaria;

seu vestido é de seda e de púrpura.

23 Seu marido é

conhecido nas portas,

e assenta-se

entre os anciãos da terra.

24 Faz panos de linho fino

e vende-os,

e entrega cintos aos mercadores.

25 A força e a honra

são seu vestido,

e se alegrará com o dia futuro.

26 Abre a sua boca com sabedoria,

e a lei da beneficência

está na sua língua.

27 Está atenta

ao andamento da casa,

e não come o pão da preguiça.

28 Levantam-se seus filhos

e chamam-na bem-aventurada;

seu marido também,

e ele a louva.

29 Muitas filhas têm procedido virtuosamente,

mas tu és, de todas,

a mais excelente!

30 Enganosa é a beleza

e vã a formosura,

mas a mulher que teme ao Senhor,

essa sim será louvada.

31 Dai-lhe do fruto das suas mãos,

e deixe o seu próprio

trabalho louvá-la nas portas.

1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja. 2 Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke? 3 Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek. 4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése. 5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát. 6 Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek. 7 Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé. 8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre. 9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!

10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. 11 Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. 12 Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. 13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. 14 Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét. 15 Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak. 16 Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál. 17 Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. 18 Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. 19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót. 20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. 21 Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. 22 Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete. 23 Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. 24 Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek. 25 Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak. 26 Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. 27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. 28 Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: 29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! 30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! 31 Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!