1 O homem que muitas vezes

repreendido endurece a cerviz,

de repente será destruído

sem que haja remédio.

2 Quando os justos se engrandecem,

o povo se alegra,

mas quando o ímpio domina,

o povo geme.

3 O homem que ama a sabedoria

alegra a seu pai,

mas o companheiro de prostitutas

desperdiça os bens.

4 O rei com juízo sustém a terra,

mas o amigo de peitas

a transtorna.

5 O homem que lisonjeia

o seu próximo arma

uma rede aos seus passos.

6 Na transgressão do homem mau há laço,

mas o justo jubila

e se alegra.

7 O justo se informa

da causa dos pobres,

mas o ímpio

nem sequer toma conhecimento.

8 Os homens escarnecedores

alvoroçam a cidade,

mas os sábios desviam a ira.

9 O homem sábio que pleiteia com o tolo,

quer se zangue,

quer se ria,

não terá descanso.

10 Os homens sanguinários

odeiam ao sincero,

mas os justos procuram o seu bem.

11 O tolo revela todo o seu pensamento,

mas o sábio o guarda até o fim.

12 O governador que dá atenção

às palavras mentirosas,

achará que todos

os seus servos são ímpios.

13 O pobre e o usurário

se encontram;

o Senhor ilumina

os olhos de ambos.

14 O rei que julga os pobres

conforme a verdade firmará

o seu trono para sempre.

15 A vara e a repreensão

dão sabedoria,

mas a criança entregue a si mesma,

envergonha a sua mãe.

16 Quando os ímpios

se multiplicam,

multiplicam-se as transgressões,

mas os justos verão a sua queda.

17 Castiga o teu filho,

e te dará descanso;

e dará delícias à tua alma.

18 Não havendo profecia, o povo perece;

porém o que guarda a lei,

esse é bem-aventurado.

19 O servo não se emendará

com palavras, porque,

ainda que entenda,

todavia não atenderá.

20 Tens visto um homem

precipitado no falar?

Maior esperança há

para um tolo do que para ele.

21 Quando alguém cria o seu servo

com mimos desde a meninice,

por fim ele tornar-se-á seu filho.

22 O homem iracundo

levanta contendas;

e o furioso multiplica

as transgressões.

23 A soberba do homem

o abaterá,

mas a honra sustentará

o humilde de espírito.

24 O que tem parte com o ladrão

odeia a sua própria alma;

ouve maldições,

e não o denuncia.

25 O temor do homem

armará laços,

mas o que confia no Senhor

será posto em alto retiro.

26 Muitos buscam

o favor do poderoso,

mas o juízo de cada

um vem do Senhor.

27 Abominação é, para os justos, o homem iníquo;

mas abominação é, para o iníquo,

o de retos caminhos.

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. 3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. 4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. 5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. 7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. 8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. 9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. 12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. 14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. 15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. 16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. 17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. 18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! 19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől! 21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. 22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke. 23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. 24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. 25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. 26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete. 27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.