1 Provérbios de Salomão,

filho de Davi, rei de Israel;

2 Para se conhecer a sabedoria

e a instrução;

para se entenderem,

as palavras da prudência.

3 Para se receber a instrução do entendimento,

a justiça,

o juízo e a equidade;

4 Para dar aos simples,

prudência, e aos moços,

conhecimento e discernimento;

5 O sábio ouvirá

e crescerá em conhecimento,

e o entendido adquirirá

sábios conselhos;

6 Para entender os provérbios

e sua interpretação;

as palavras dos sábios

e as suas proposições.

7 O temor do Senhor é

o princípio do conhecimento;

os loucos desprezam a sabedoria

e a instrução.

8 Filho meu,

ouve a instrução de teu pai,

e não deixes

o ensinamento de tua mãe,

9 Porque serão como diadema

gracioso em tua cabeça,

e colares ao teu pescoço.

10 Filho meu,

se os pecadores procuram te atrair com agrados,

não aceites.

11 Se disserem: Vem conosco

a tocaias de sangue;

embosquemos

o inocente sem motivo;

12 Traguemo-los vivos,

como a sepultura;

e inteiros,

como os que descem à cova;

13 Acharemos toda sorte

de bens preciosos;

encheremos as nossas

casas de despojos;

14 Lança a tua sorte conosco;

teremos todos uma só bolsa!

15 Filho meu,

não te ponhas a caminho com eles;

desvia o teu pé

das suas veredas;

16 Porque os seus pés

correm para o mal,

e se apressam a derramar sangue.

17 Na verdade é inútil estender-se

a rede ante os olhos de qualquer ave.

18 No entanto estes armam ciladas

contra o seu próprio sangue;

e espreitam

suas próprias vidas.

19 São assim as veredas de todo

aquele que usa de cobiça: ela põe

a perder a alma dos que a possuem.

20 A sabedoria clama lá fora;

pelas ruas levanta a sua voz.

21 Nas esquinas movimentadas ela brada;

nas entradas das portas

e nas cidades profere

as suas palavras:

22 Até quando,

ó simples,

amareis a simplicidade?

E vós escarnecedores,

desejareis o escárnio? E vós insensatos,

odiareis o conhecimento?

23 Atentai para a minha repreensão;

pois eis que vos

derramarei abundantemente

do meu espírito

e vos farei saber

as minhas palavras.

24 Entretanto,

porque eu clamei e recusastes;

e estendi a minha mão

e não houve quem desse atenção,

25 Antes rejeitastes

todo o meu conselho,

e não quisestes

a minha repreensão,

26 Também de minha parte eu

me rirei na vossa perdição

e zombarei,

em vindo o vosso temor.

27 Vindo o vosso temor

como a assolação,

e vindo a vossa perdição

como uma tormenta,

sobrevirá a vós aperto

e angústia.

28 Então clamarão a mim,

mas eu não responderei;

de madrugada me buscarão,

porém não me acharão.

29 Porquanto odiaram o conhecimento;

e não preferiram

o temor do Senhor:

30 Não aceitaram o meu conselho,

e desprezaram toda

a minha repreensão.

31 Portanto comerão

do fruto do seu caminho,

e fartar-se-ão

dos seus próprios conselhos.

32 Porque o erro

dos simples os matará,

e o desvario dos insensatos

os destruirá.

33 Mas o que me der ouvidos habitará em segurança,

e estará livre do temor do mal.

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, 2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; 3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; 4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. 5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. 6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. 7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. 8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. 9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra. 10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. 11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; 12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; 13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; 14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: 15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; 16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. 17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: 18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; 19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. 21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. 22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! 23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. 24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; 25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: 26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. 27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. 28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. 29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. 30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. 31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. 32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. 33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.