1 Filho meu,

se ficaste por fiador

do teu companheiro,

se deste a tua mão ao estranho,

2 E te deixaste enredar

pelas próprias palavras;

e te prendeste nas palavras da tua boca;

3 Faze pois isto agora,

filho meu,

e livra-te,

já que caíste nas mãos do teu companheiro: vai,

humilha-te,

e importuna o teu companheiro.

4 Não dês sono aos teus olhos,

nem deixes adormecer as tuas pálpebras.

5 Livra-te, como a gazela

da mão do caçador,

e como a ave da mão

do passarinheiro.

6 Vai ter com a formiga,

ó preguiçoso;

olha para os seus caminhos,

e sê sábio.

7 Pois ela, não tendo chefe,

nem guarda, nem dominador,

8 Prepara no verão o seu pão;

na sega ajunta

o seu mantimento.

9 Ó preguiçoso,

até quando ficarás deitado?

Quando te levantarás do teu sono?

10 Um pouco a dormir,

um pouco a tosquenejar;

um pouco a repousar de braços cruzados;

11 Assim sobrevirá a tua pobreza

como o meliante,

e a tua necessidade

como um homem armado.

12 O homem mau,

o homem iníquo tem a boca pervertida.

13 Acena com os olhos, fala com os pés

e faz sinais com os dedos.

14 Há no seu coração perversidade,

todo o tempo maquina mal;

anda semeando contendas.

15 Por isso a sua destruição

virá repentinamente;

subitamente será

quebrantado,

sem que haja cura.

16 Estas seis coisas o Senhor odeia,

e a sétima a sua alma abomina:

17 Olhos altivos,

língua mentirosa,

mãos que derramam sangue inocente,

18 O coração que maquina

pensamentos perversos,

pés que se apressam

a correr para o mal,

19 A testemunha falsa

que profere mentiras,

e o que semeia

contendas entre irmãos.

20 Filho meu,

guarda o mandamento

de teu pai,

e não deixes a lei da tua mãe;

21 Ata-os perpetuamente

ao teu coração,

e pendura-os ao teu pescoço.

22 Quando caminhares, te guiará;

quando te deitares,

te guardará;

quando acordares,

falará contigo.

23 Porque o mandamento é lâmpada,

e a lei é luz;

e as repreensões

da correção são

o caminho da vida,

24 Para te guardarem

da mulher vil,

e das lisonjas da estranha.

25 Não cobices no teu coração

a sua formosura,

nem te prendas

aos seus olhos.

26 Porque por causa

de uma prostituta se chega

a pedir um bocado de pão;

e a adúltera anda

à caça da alma preciosa.

27 Porventura tomará

alguém fogo no seu seio,

sem que suas vestes

se queimem?

28 Ou andará alguém sobre brasas,

sem que se queimem os seus pés?

29 Assim ficará o que

entrar à mulher

do seu próximo;

não será inocente todo

aquele que a tocar.

30 Não se injuria o ladrão,

quando furta para saciar-se,

tendo fome;

31 E se for achado pagará

o tanto sete vezes;

terá de dar todos

os bens da sua casa.

32 Assim, o que adultera com uma mulher

é falto de entendimento;

aquele que faz isso

destrói a sua alma.

33 Achará castigo e vilipêndio,

e o seu opróbrio nunca se apagará.

34 Porque os ciúmes

enfurecerão o marido;

de maneira nenhuma perdoará

no dia da vingança.

35 Não aceitará nenhum resgate,

nem se conformará por mais

que aumentes os presentes.

1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért: 2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. 3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat. 4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, 5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! 7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, 8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. 9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? 10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; 11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár, 13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. 14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít. 15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása. 16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: 17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, 18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, 19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. 21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba. 22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. 23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések. 24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől. 25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel; 26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! 27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? 28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? 29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt! 30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik; 31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja; 32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! 33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik. 34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. 35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.