1 Os ímpios fogem sem que

haja ninguém a persegui-los;

mas os justos são

ousados como um leão.

2 Pela transgressão

da terra muitos são

os seus príncipes,

mas por homem prudente

e entendido a sua continuidade

será prolongada.

3 O homem pobre que oprime os pobres

é como a chuva impetuosa,

que causa a falta de alimento.

4 Os que deixam a lei

louvam o ímpio;

porém os que guardam

a lei contendem com eles.

5 Os homens maus não

entendem o juízo,

mas os que buscam

ao Senhor entendem tudo.

6 Melhor é o pobre que

anda na sua integridade

do que o de caminhos

perversos ainda

que seja rico.

7 O que guarda a lei é filho sábio,

mas o companheiro

dos desregrados

envergonha a seu pai.

8 O que aumenta

os seus bens com usura

e ganância ajunta-os para o que

se compadece do pobre.

9 O que desvia os seus ouvidos

de ouvir a lei,

até a sua oração será abominável.

10 O que faz com que os retos

errem por mau caminho,

ele mesmo cairá na sua cova;

mas os bons herdarão o bem.

11 O homem rico é sábio

aos seus próprios olhos,

mas o pobre que é entendido,

o examina.

12 Quando os justos exultam,

grande é a glória;

mas quando os ímpios sobem,

os homens se escondem.

13 O que encobre

as suas transgressões

nunca prosperará,

mas o que as confessa e deixa,

alcançará misericórdia.

14 Bem-aventurado o homem

que continuamente teme;

mas o que endurece

o seu coração cairá no mal.

15 Como leão rugidor,

e urso faminto,

assim é o ímpio que domina

sobre um povo pobre.

16 O príncipe falto de entendimento

é também um grande opressor,

mas o que odeia a avareza

prolongará seus dias.

17 O homem carregado do sangue

de qualquer pessoa fugirá até à cova;

ninguém o detenha.

18 O que anda sinceramente

salvar-se-á,

mas o perverso

em seus caminhos cairá logo.

19 O que lavrar

a sua terra virá

a fartar-se de pão,

mas o que segue a ociosos

se fartará de pobreza.

20 O homem fiel será

coberto de bênçãos,

mas o que se apressa

a enriquecer não ficará impune.

21 Dar importância à aparência

das pessoas não é bom,

porque até por um bocado

de pão um homem prevaricará.

22 O que quer enriquecer depressa

é homem de olho maligno,

porém não sabe que a pobreza

há de vir sobre ele.

23 O que repreende o homem gozará

depois mais amizade do que aquele

que lisonjeia com a língua.

24 O que rouba a seu próprio pai,

ou a sua mãe,

e diz: Não é transgressão,

companheiro é do homem destruidor.

25 O orgulhoso de coração

levanta contendas,

mas o que confia no Senhor prosperará.

26 O que confia no seu próprio

coração é insensato,

mas o que anda em sabedoria,

será salvo.

27 O que dá ao pobre

não terá necessidade,

mas o que esconde

os seus olhos terá

muitas maldições.

28 Quando os ímpios se elevam,

os homens andam se escondendo,

mas quando perecem, os justos se multiplicam.

1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak. 2 Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása. 3 A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret. 4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal. 5 A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek. 6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag. 7 A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját. 8 A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken. 9 Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos. 10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót. 11 Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt. 12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert. 13 A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. 14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik. 15 Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen. 16 Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait. 17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt. 18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik. 19 A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. 20 A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad. 21 Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember. 22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá. 23 A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű. 24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek. 25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik. 26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul. 27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok. 28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.