1 Como ribeiros de águas

assim é o coração

do rei na mão do Senhor,

que o inclina a todo o seu querer.

2 Todo caminho do homem

é reto aos seus olhos,

mas o Senhor sonda os corações.

3 Fazer justiça

e juízo é mais aceitável

ao Senhor do que sacrifício.

4 Os olhos altivos,

o coração orgulhoso

e a lavoura

dos ímpios é pecado.

5 Os pensamentos do diligente

tendem só para a abundância,

porém os de todo apressado,

tão somente para a pobreza.

6 Trabalhar com língua falsa

para ajuntar tesouros é vaidade que

conduz aqueles que buscam a morte.

7 As rapinas dos ímpios

os destruirão,

porquanto se recusam

a fazer justiça.

8 O caminho do homem

é todo perverso

e estranho,

porém a obra do homem puro é reta.

9 É melhor morar num canto

de telhado do que ter como

companheira em casa ampla

uma mulher briguenta.

10 A alma do ímpio deseja o mal;

o seu próximo não

agrada aos seus olhos.

11 Quando o escarnecedor é castigado,

o simples torna-se sábio;

e o sábio quando é instruído

recebe o conhecimento.

12 O justo considera com prudência a casa do ímpio;

mas Deus destrói os ímpios

por causa dos seus males.

13 O que tapa o seu ouvido

ao clamor do pobre,

ele mesmo também clamará

e não será ouvido.

14 O presente dado

em segredo aplaca a ira,

e a dádiva no regaço põe

fim à maior indignação.

15 O fazer justiça é

alegria para o justo,

mas destruição para os que

praticam a iniquidade.

16 O homem que anda desviado

do caminho do entendimento,

na congregação

dos mortos repousará.

17 O que ama os prazeres

padecerá necessidade;

o que ama o vinho

e o azeite nunca enriquecerá.

18 O resgate do justo

é o ímpio;

o do honrado é o perverso.

19 É melhor morar numa

terra deserta do que

com a mulher rixosa

e irritadiça.

20 Tesouro desejável

e azeite há na casa do sábio,

mas o homem

insensato os esgota.

21 O que segue a justiça

e a beneficência achará a vida,

a justiça e a honra.

22 O sábio escala

a cidade do poderoso

e derruba a força

da sua confiança.

23 O que guarda a sua boca

e a sua língua guarda

a sua alma das angústias.

24 O soberbo e presumido,

zombador é o seu nome,

trata com indignação

e soberba.

25 O desejo do preguiçoso o mata,

porque as suas mãos

recusam trabalhar.

26 O cobiçoso cobiça o dia todo,

mas o justo dá,

e nada retém.

27 O sacrifício dos ímpios

já é abominação;

quanto mais oferecendo-o

com má intenção!

28 A falsa testemunha perecerá,

porém o homem que dá

ouvidos falará sempre.

29 O homem ímpio endurece o seu rosto;

mas o reto considera

o seu caminho.

30 Não há sabedoria,

nem inteligência,

nem conselho contra o Senhor.

31 Prepara-se o cavalo para o dia da batalha,

porém do Senhor vem a vitória.

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! 2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr. 3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. 4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn. 5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut. 6 A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik. 7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni. 8 Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz. 9 Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban. 10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja. 11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt. 12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek. 13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik. 14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást. 15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek. 16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik. 17 Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! 18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg. 19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal. 20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt. 21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. 22 A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét. 23 A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. 24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik. 25 A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni. 26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát. 27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi. 28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól. 29 Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát. 30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. 31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!