1 O vinho é escarnecedor,

a bebida forte alvoroçadora;

e todo aquele que neles

errar nunca será sábio.

2 Como o rugido do leão

é o terror do rei;

o que o provoca à ira peca

contra a sua própria alma.

3 Honroso é para o homem

desviar-se de questões,

mas todo tolo

é intrometido.

4 O preguiçoso não lavrará

por causa do inverno,

pelo que mendigará na sega,

mas nada receberá.

5 Como as águas profundas é

o conselho no coração do homem;

mas o homem de inteligência

o trará para fora.

6 A multidão dos homens apregoa

a sua própria bondade,

porém o homem fidedigno

quem o achará?

7 O justo anda na sua sinceridade;

bem-aventurados serão

os seus filhos depois dele.

8 Assentando-se o rei

no trono do juízo,

com os seus olhos

dissipa todo o mal.

9 Quem poderá dizer:

Purifiquei o meu coração,

limpo estou de meu pecado?

10 Dois pesos diferentes

e duas espécies de medida

são abominação ao Senhor,

tanto um como outro.

11 Até a criança se dará

a conhecer pelas suas ações,

se a sua obra é pura e reta.

12 O ouvido que ouve,

e o olho que vê,

o Senhor os fez a ambos.

13 Não ames o sono,

para que não empobreças;

abre os teus olhos,

e te fartarás de pão.

14 Nada vale, nada vale,

dirá o comprador,

mas, indo-se,

então se gabará.

15 Há ouro e abundância de rubis,

mas os lábios

do conhecimento

são joia preciosa.

16 Ficando alguém por fiador

de um estranho,

tome-se-lhe a roupa;

e por penhor

àquele que se obriga

pela mulher estranha.

17 Suave é ao homem

o pão da mentira,

mas depois a sua boca

se encherá de cascalho.

18 Cada pensamento se

confirma com conselho

e com bons conselhos se faz a guerra.

19 O que anda tagarelando

revela o segredo;

não te intrometas com o que

lisonjeia com os seus lábios.

20 O que amaldiçoa seu pai

ou sua mãe,

apagar-se-á a sua lâmpada

em negras trevas.

21 A herança que no princípio

é adquirida às pressas,

no fim não será abençoada.

22 Não digas: Vingar-me-ei do mal;

espera pelo Senhor,

e ele te livrará.

23 Pesos diferentes são

abomináveis ao Senhor,

e balança enganosa

não é boa.

24 Os passos do homem são

dirigidos pelo Senhor;

como, pois,

entenderá o homem o seu caminho?

25 Laço é para o homem

apropriar-se do que é santo,

e só refletir depois

de feitos os votos.

26 O rei sábio dispersa os ímpios

e faz passar sobre eles a roda.

27 O espírito do homem é

a lâmpada do Senhor,

que esquadrinha todo o interior

até o mais íntimo do ventre.

28 Benignidade

e verdade guardam ao rei,

e com benignidade

sustém ele o seu trono.

29 A glória do jovem

é a sua força;

e a beleza dos velhos

são os cabelos brancos.

30 Os vergões das feridas são a purificação dos maus,

como também as pancadas que penetram

até o mais íntimo do ventre.

1 A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs! 2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen. 3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik. 4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit. 5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. 6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat? 7 A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána! 8 A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat. 9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől? 10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő. 11 Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete. 12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt. 13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel. 14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik. 15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak. 16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát. 17 Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal. 18 A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást. 19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál. 20 A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben. 21 A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik. 22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged! 23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok. 24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában? 25 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. 26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket. 27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. 28 A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét. 29 Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj. 30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.