1 Vale mais ter um bom nome

do que muitas riquezas;

e o ser estimado é melhor

do que a riqueza e o ouro.

2 O rico e o pobre

se encontram;

a todos o Senhor os fez.

3 O prudente prevê o mal,

e esconde-se;

mas os simples passam

e acabam pagando.

4 O galardão da humildade

e o temor do Senhor são riquezas,

honra e vida.

5 Espinhos e laços há

no caminho do perverso;

o que guarda a sua alma

retira-se para longe dele.

6 Educa a criança no caminho

em que deve andar;

e até quando envelhecer

não se desviará dele.

7 O rico domina sobre os pobres

e o que toma emprestado

é servo do que empresta.

8 O que semear a perversidade

segará males;

e com a vara da sua própria

indignação será extinto.

9 O que vê com bons

olhos será abençoado,

porque dá do seu pão ao pobre.

10 Lança fora o escarnecedor,

e se irá a contenda;

e acabará a questão

e a vergonha.

11 O que ama a pureza de coração,

e é amável de lábios,

será amigo do rei.

12 Os olhos do Senhor

conservam o conhecimento,

mas as palavras do iníquo

ele transtornará.

13 Diz o preguiçoso:

Um leão está lá fora;

serei morto no meio das ruas.

14 Cova profunda é a boca

das mulheres estranhas;

aquele contra quem o Senhor se irar,

cairá nela.

15 A estultícia está ligada

ao coração da criança,

mas a vara da correção

a afugentará dela.

16 O que oprime ao pobre para se

engrandecer a si mesmo,

ou o que dá ao rico,

certamente empobrecerá.

17 Inclina o teu ouvido

e ouve as palavras dos sábios,

e aplica o teu coração

ao meu conhecimento.

18 Porque te será agradável

se as guardares

no teu íntimo,

se aplicares todas

elas aos teus lábios.

19 Para que a tua confiança

esteja no Senhor,

faço-te sabê-las hoje,

a ti mesmo.

20 Porventura não te escrevi excelentes coisas,

acerca de todo conselho

e conhecimento,

21 Para fazer-te saber

a certeza das palavras

da verdade,

e assim possas responder

palavras de verdade

aos que te consultarem?

22 Não roubes ao pobre,

porque é pobre,

nem atropeles na porta o aflito;

23 Porque o Senhor defenderá

a sua causa em juízo,

e aos que os roubam

ele lhes tirará a vida.

24 Não sejas companheiro

do homem briguento

nem andes com o colérico,

25 Para que não aprendas

as suas veredas,

e tomes um laço

para a tua alma.

26 Não estejas entre os que se comprometem,

e entre os que ficam

por fiadores de dívidas,

27 Pois se não tens com que pagar,

deixarias que te

tirassem até a tua cama

de debaixo de ti?

28 Não removas os antigos

limites que teus pais fizeram.

29 Viste o homem diligente na sua obra?

Perante reis será posto;

não permanecerá

entre os de posição inferior.

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. 2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi. 3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják. 4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet. 5 Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól. 6 Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. 7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak. 8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik. 9 Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek. 10 Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás. 11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király. 12 Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja. 13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném. 14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik. 15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt. 16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut. 17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra. 18 Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon! 19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged. 20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban? 21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek. 22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban; 23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja. 24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj; 25 Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak. 26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek. 27 Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad? 28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid. 29 Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.