1 Não tenhas inveja dos homens malignos,

nem desejes estar com eles.

2 Porque o seu coração

medita a rapina,

e os seus lábios falam a malícia.

3 Com a sabedoria se edifica a casa,

e com o entendimento

ela se estabelece;

4 E pelo conhecimento

se encherão as câmaras

com todos os bens preciosos

e agradáveis.

5 O homem sábio é forte,

e o homem de conhecimento

consolida a força.

6 Com conselhos prudentes

tu farás a guerra;

e há vitória na multidão

dos conselheiros.

7 A sabedoria é demasiadamente

alta para o tolo,

na porta não abrirá a sua boca.

8 Àquele que cuida

em fazer mal,

chamá-lo-ão de pessoa danosa.

9 O pensamento do tolo é pecado,

e abominável aos homens

é o escarnecedor.

10 Se te mostrares fraco

no dia da angústia,

é que a tua força é pequena.

11 Se tu deixares de livrar os que

estão sendo levados para a morte,

e aos que estão sendo

levados para a matança;

12 Se disseres: Eis que

não o sabemos;

porventura não

o considerará aquele

que pondera os corações?

Não o saberá aquele

que atenta para a tua alma?

Não dará ele ao homem

conforme a sua obra?

13 Come mel, meu filho,

porque é bom;

o favo de mel é

doce ao teu paladar.

14 Assim será para a tua alma

o conhecimento da sabedoria;

se a achares,

haverá galardão para ti

e não será cortada

a tua esperança.

15 Não armes ciladas

contra a habitação

do justo, ó ímpio,

nem assoles o seu lugar de repouso,

16 Porque sete vezes

cairá o justo,

e se levantará;

mas os ímpios tropeçarão no mal.

17 Quando cair o teu inimigo,

não te alegres,

nem se regozije o teu coração

quando ele tropeçar;

18 Para que, vendo-o o Senhor,

seja isso mau aos seus olhos,

e desvie dele a sua ira.

19 Não te indignes por causa

dos malfeitores,

nem tenhas inveja dos ímpios,

20 Porque o homem maligno

não terá galardão,

e a lâmpada

dos ímpios se apagará.

21 Teme ao Senhor,

filho meu, e ao rei,

e não te ponhas com os que buscam mudanças,

22 Porque de repente se levantará a sua destruição,

e a ruína de ambos,

quem o sabe?

23 Também estes são provérbios dos sábios:

Ter respeito a pessoas

no julgamento não é bom.

24 O que disser

ao ímpio: Justo és,

os povos o amaldiçoarão,

as nações o detestarão.

25 Mas para os que o repreenderem

haverá delícias,

e sobre eles virá

a bênção do bem.

26 Beijados serão os lábios do que

responde com palavras retas.

27 Prepara de fora a tua obra,

e prepara-a no campo,

e então edifica a tua casa.

28 Não sejas testemunha sem causa

contra o teu próximo;

e não enganes com os teus lábios.

29 Não digas: Como ele me fez a mim,

assim o farei eu a ele;

pagarei a cada

um segundo a sua obra.

30 Passei pelo campo do preguiçoso,

e junto à vinha do homem

falto de entendimento,

31 Eis que estava toda cheia de cardos,

e a sua superfície

coberta de urtiga,

e o seu muro de pedras

estava derrubado.

32 O que eu tenho visto,

o guardarei no coração,

e vendo-o recebi instrução.

33 Um pouco a dormir, um pouco a cochilar;

outro pouco deitado de mãos cruzadas,

para dormir,

34 Assim te sobrevirá

a tua pobreza como um vagabundo,

e a tua necessidade como um homem armado.

1 Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. 2 Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. 3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. 4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. 5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. 7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját. 8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják. 9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos. 10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd. 11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! 12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet. 13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek. 14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! 15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! 16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. 17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, 18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád. 19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre; 20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik. 21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél. 22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja? 23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó. 24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. 25 A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok! 26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel. 27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat. 28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal? 29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. 30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett. 31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala. 32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból: 33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, 34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.