1 Eu sou a rosa de Sarom,

o lírio dos vales.

Esposo

2 Qual o lírio entre os espinhos,

tal é meu amor

entre as filhas.

Esposa

3 Qual a macieira

entre as árvores do bosque,

tal é o meu amado

entre os filhos;

desejo muito a sua sombra,

e debaixo dela me assento;

e o seu fruto é doce

ao meu paladar.

4 Levou-me à casa do banquete,

e o seu estandarte sobre mim

era o amor.

5 Sustentai-me com passas,

confortai-me com maçãs,

porque desfaleço de amor.

6 A sua mão esquerda

esteja debaixo da minha cabeça,

e a sua mão direita me abrace.

7 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém,

pelas gazelas

e cervas do campo,

que não acordeis

nem desperteis o meu amor,

até que queira.

Esposa

8 Esta é a voz do meu amado;

ei-lo aí, que já vem

saltando sobre os montes,

pulando sobre os outeiros.

9 O meu amado é semelhante

ao gamo,

ou ao filho do veado;

eis que está detrás

da nossa parede,

olhando pelas janelas,

espreitando pelas grades.

10 O meu amado fala e me diz:

Esposo

Levanta-te, meu amor,

formosa minha, e vem.

11 Porque eis que passou o inverno;

a chuva cessou, e se foi;

12 Aparecem as flores na terra,

o tempo de cantar chega,

e a voz da rola

ouve-se em nossa terra.

13 A figueira já deu

os seus figos verdes,

e as vides em flor

exalam o seu aroma;

levanta-te, meu amor,

formosa minha, e vem.

14 Pomba minha,

que andas pelas fendas

das penhas,

no oculto

das ladeiras,

mostra-me a tua face,

faze-me ouvir a tua voz;

porque a tua voz é doce,

e a tua face graciosa.

Esposa

15 Apanhai-nos as raposas,

as raposinhas,

que fazem mal às vinhas,

porque as nossas vinhas

estão em flor.

16 O meu amado é meu,

e eu sou dele;

ele apascenta o seu rebanho

entre os lírios.

17 Até que refresque o dia

e fujam as sombras,

volta, amado meu;

faze-te semelhante ao gamo

ou ao filho dos veados

sobre os montes de Beter.

1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

2 Mint a liliom a tövisek közt,

olyan az én mátkám a leányok közt.

3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,

olyan az én szerelmesem az ifjak közt.

Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;

és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

4 Bevisz engem a borozó házba,

és zászló felettem a szerelme.

5 Erősítsetek engem szőlővel,

üdítsetek fel engem almákkal;

mert betege vagyok a szerelemnek.

6 Az ő balkeze az én fejem alatt van,

és jobbkezével megölel engem.

7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:

fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet

addig, a míg akarja.

8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,

ugrálva a hegyeken,

szökellve a halmokon!

9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

Ímé, ott áll a mi falunkon túl,

néz az ablakon keresztül,

tekintget a rostélyokon keresztül,

10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:

kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

11 Mert ímé a tél elmult,

az eső elmult, elment.

12 Virágok láttatnak a földön,

az éneklésnek ideje eljött,

és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét,

és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;

kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,

a magas kőszálnak rejtekében,

mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;

mert a te szód gyönyörűséges,

és a te tekinteted ékes!

15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,

a kik a szőlőket elpusztítják;

mert a mi szőlőink virágban vannak.

16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,

a ki a liliomok közt legeltet.

17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,

vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.