Coro

1 Para onde foi o teu amado,

ó mais formosa entre as mulheres?

Para onde se retirou o teu amado,

para que o busquemos

contigo?

Esposa

2 O meu amado desceu

ao seu jardim,

aos canteiros de bálsamo,

para apascentar nos jardins

e para colher os lírios.

3 Eu sou do meu amado,

e o meu amado é meu;

ele apascenta entre os lírios.

Esposo

4 Formosa és, meu amor,

como Tirza,

aprazível como Jerusalém,

terrível como um exército

com bandeiras.

5 Desvia de mim os teus olhos,

porque eles me dominam.

O teu cabelo é como

o rebanho das cabras

que aparecem em Gileade.

6 Os teus dentes são como

o rebanho de ovelhas

que sobem do lavadouro,

e das quais todas produzem gêmeos,

e não há estéril entre elas.

7 Como um pedaço de romã,

assim são as tuas faces

entre os teus cabelos.

8 Sessenta são as rainhas,

e oitenta as concubinas,

e as virgens sem número;

9 Porém uma é a minha pomba,

a minha imaculada,

a única de sua mãe,

e a mais querida daquela

que a deu à luz;

viram-na as filhas

e chamaram-na bem-aventurada,

as rainhas e as concubinas

louvaram-na.

Coro

10 Quem é esta que aparece

como a alva do dia,

formosa como a lua,

brilhante como o sol,

terrível como um exército

com bandeiras?

Esposa

11 Desci ao jardim das nogueiras,

para ver os frutos do vale,

a ver se floresciam as vides

e brotavam as romãzeiras.

12 Antes de eu o sentir,

me pôs a minha alma nos carros

do meu nobre povo.

Coro

13 Volta, volta, ó Sulamita,

volta, volta, para que nós

te vejamos.

Esposa

Por que olhais para a Sulamita

como para as fileiras

de dois exércitos?

1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,

kedves, mint Jeruzsálem,

rettenetes, mint a zászlós tábor.

2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,

mert azok megzavarnak engem.

A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,

melyek a Gileádról szállanak alá.

3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,

melyek feljőnek a fördőből,

melyek mind kettősöket ellenek,

és meddő azok között nincsen.

4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

a te fátyolod alatt.

5 Hatvanan vannak a királynék,

és nyolczvanan az ágyasok

és számtalan a leányzó.

6 És az én galambom, az én tökéletesem,

az ő anyjának egyetlenegye,

az ő szülőjének választottja.

Látják a leányok, és boldognak mondják őt,

a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,

rettenetes, mint a zászlós tábor?

8 A diófás kertekbe mentem vala alá,

hogy a völgynek zöld fűveit lássam;

hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,

és a pomagránátfák virágzanak-é?

9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

az én nemes népemnek díszhintajába.

10 Térj meg, oh Sulamit!

térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!

Mit néztek Sulamiton?

mintegy Machanaimbeli körtánczot!