Esposo

1 Quão formosos são os teus pés

nos sapatos,

ó filha do príncipe!

Os contornos de tuas coxas

são como joias, trabalhadas

por mãos de artista.

2 O teu umbigo

como uma taça redonda,

a que não falta bebida;

o teu ventre como montão de trigo,

cercado de lírios.

3 Os teus dois seios como

dois filhos gêmeos

de gazela.

4 O teu pescoço como

a torre de marfim;

os teus olhos como

as piscinas de Hesbom,

junto à porta de Bate-Rabim;

o teu nariz como

torre do Líbano,

que olha para Damasco.

5 A tua cabeça sobre ti é como

o monte Carmelo;

e os cabelos da tua cabeça

como a púrpura;

o rei está preso nas galerias.

6 Quão formosa, e quão aprazível és,

ó amor em delícias!

7 A tua estatura

é semelhante à palmeira;

e os teus seios

são semelhantes aos cachos de uvas.

8 Dizia eu: Subirei à palmeira,

pegarei em seus ramos;

e então os teus seios serão

como os cachos na vide,

e o cheiro da tua respiração

como o das maçãs.

9 E a tua boca

como o bom vinho

Esposa

que se bebe suavemente

para o meu amado,

e faz com que falem os lábios

dos que dormem.

10 Eu sou do meu amado,

e ele me tem afeição.

11 Vem, ó amado meu,

saiamos ao campo,

passemos as noites nas aldeias.

12 Levantemo-nos de manhã

para ir às vinhas,

vejamos se florescem as vides,

se já aparecem as tenras uvas,

se já brotam as romãzeiras;

ali te darei os meus amores.

13 As mandrágoras exalam

o seu perfume,

e às nossas portas há todo o gênero

de excelentes frutos,

novos e velhos;

ó amado meu, eu os guardei

para ti.

1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,

oh fejedelem leánya!

A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,

mesteri kezeknek míve.

2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,

nem szűkölködik nedvesség nélkül;

a te hasad mint a gabonaasztag,

liliomokkal körül kerítve.

3 A te két emlőd, mint két őzike,

a vadkecskének kettős fiai.

4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;

a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;

a te orrod hasonló a Libánus tornyához,

mely néz Damaskus felé.

5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,

és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,

a király is megköttetnék fürteid által!

6 Mely igen szép vagy és mely kedves,

oh szerelem, a gyönyörűségek közt!

7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,

és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.

8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,

megfogom annak ágait:

és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,

és a te orrodnak illatja, mint az almának.

9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,

melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,

mely szóra nyitja az alvók ajkait.

10 Én az én szerelmesemé vagyok,

és engem kiván ő!

11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,

háljunk a falukban.

12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,

lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,

ha kinyílott-é virágja,

ha virágzanak-é a gránátalmafák:

ott közlöm az én szerelmimet veled.

13 A mandragórák illatoznak,

és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,

melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!