Esposo

1 Já entrei no meu jardim,

minha irmã, minha esposa;

colhi a minha mirra

com a minha especiaria,

comi o meu favo com o meu mel,

bebi o meu vinho com o meu leite;

Coro

comei, amigos,

bebei abundantemente, ó amados.

Esposa

2 Eu dormia, mas o meu coração

velava;

e eis a voz do meu amado,

que está batendo:

Esposo

abre-me, minha irmã,

meu amor, pomba minha,

imaculada minha,

porque a minha cabeça

está cheia de orvalho,

os meus cabelos

das gotas da noite.

Esposa

3 Já despi a minha roupa;

como a tornarei a vestir?

Já lavei os meus pés;

como os tornarei a sujar?

4 O meu amado pôs a sua mão

pela fresta da porta,

e as minhas entranhas estremeceram

por amor dele.

5 Eu me levantei para abrir

ao meu amado,

e as minhas mãos gotejavam mirra,

e os meus dedos

mirra com doce aroma,

sobre as aldravas da fechadura.

6 Eu abri ao meu amado,

mas já o meu amado tinha se retirado,

e tinha ido;

a minha alma desfaleceu

quando ele falou;

busquei-o e não o achei,

chamei-o e não me respondeu.

7 Acharam-me os guardas

que rondavam pela cidade;

espancaram-me, feriram-me,

tiraram-me o manto

os guardas dos muros.

8 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém,

que, se achardes o meu amado,

lhe digais que estou

enferma de amor.

Coro

9 Que é o teu amado

mais do que outro amado,

ó tu, a mais formosa entre as mulheres?

Que é o teu amado

mais do que outro amado,

que tanto nos conjuras?

Esposa

10 O meu amado é branco e rosado;

ele é o primeiro entre dez mil.

11 A sua cabeça é como o ouro

mais apurado,

os seus cabelos são crespos,

pretos como o corvo.

12 Os seus olhos são como os das pombas

junto às correntes das águas,

lavados em leite,

postos em engaste.

13 As suas faces são como

um canteiro de bálsamo,

como flores perfumadas;

os seus lábios são como lírios

gotejando mirra com doce aroma.

14 As suas mãos são

como anéis de ouro

engastados de berilo;

o seu ventre como alvo marfim,

coberto de safiras.

15 As suas pernas

como colunas de mármore,

colocadas sobre

bases de ouro puro;

o seu aspecto como o Líbano,

excelente como os cedros.

16 A sua boca é muitíssimo suave;

sim, ele é totalmente desejável.

Tal é o meu amado,

e tal o meu amigo,

ó filhas de Jerusalém.

1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,

szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,

eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,

iszom az én boromat az én tejemmel.

Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!

2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,

és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:

Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,

én galambom, én tökéletesem;

mert az én fejem megrakodott harmattal,

az én hajam az éjszakának harmatjával!

3 Felelék én: Levetettem ruhámat,

hogy-hogy öltözhetném fel?

Megmostam lábaimat,

mimódon keverném azokat a porba?

4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán,

és az én belső részeim megindulának ő rajta.

5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,

és az én kezeimről mirha csepeg vala,

és az én ujjaimról folyó mirha

a závár kilincsére.

6 Megnyitám az én szerelmesemnek;

de az én szerelmesem elfordult, elment;

az én lelkem megindult az ő beszédén:

keresém őt, de nem találám,

kiáltám őt, de nem felele nékem!

7 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik,

megverének engem, megsebesítének engem,

elvevék az én felöltőmet tőlem

a kőfalnak őrizői.

8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

ha megtaláljátok az én szerelmesemet,

mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!

9 Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,

oh asszonyoknak szépe?

Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,

hogy minket ilyen igen kényszerítesz?

10 Az én szerelmesem fejér és piros,

tízezer közül is kitetszik.

11 Az ő feje, mint a választott drága megtisztított arany;

fodor haja fekete, mint a hollónak.

12 Az ő szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,

melyek tejben fürödnek,

szép teljesen helyheztettek.

13 Az ő orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,

a melyek illatos plántákat nevelnek;

az ő ajkai liliomok,

melyekről csepegő mirha foly.

14 Az ő kezei aranyhengerek;

melyek befoglaltattak topázba;

az ő teste elefántcsontból való mű,

zafirokkal megrakva.

15 Az ő szárai márványoszlopok;

melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;

az ő tekinteti, mint a Libánus;

tetszetes mint a czédrusfa.

16 Az ő ínye édességek,

és ő mindenestől fogva kívánatos!

Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,

oh Jeruzsálemnek leányai!

17 Hová ment a te szerelmesed,

oh asszonyoknak szépe?

hová fordult a te szerelmesed,

hogy keressük őt veled együtt?

18 Az én szerelmesem, elment az ő kertébe,

a drága füveknek táblái közé,

hogy lakozzék a kertekben,

és liliomokat szedjen.

19 Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim,

a ki a liliomok közt legeltet.