Esposo

1 Eis que és formosa,

meu amor,

eis que és formosa;

os teus olhos são como os das pombas

entre as tuas tranças;

o teu cabelo é como o rebanho de cabras

que pastam no monte de Gileade.

2 Os teus dentes são como o rebanho

das ovelhas tosquiadas,

que sobem do lavadouro,

e das quais todas produzem gêmeos,

e nenhuma há estéril entre elas.

3 Os teus lábios são como

um fio de escarlate,

e o teu falar é agradável;

a tua fronte é qual um pedaço de romã

entre os teus cabelos.

4 O teu pescoço é como

a torre de Davi,

edificada para pendurar armas;

mil escudos pendem dela,

todos broquéis

de poderosos.

5 Os teus dois seios são como

dois filhos gêmeos

da gazela,

que se apascentam entre os lírios.

6 Até que refresque o dia

e fujam as sombras,

irei ao monte da mirra

e ao outeiro do incenso.

7 Tu és toda formosa,

meu amor,

e em ti não há mancha.

8 Vem comigo do Líbano,

ó minha esposa,

vem comigo do Líbano;

olha desde o cume de Amana,

desde o cume de Senir e de Hermom,

desde os covis dos leões,

desde os montes dos leopardos.

9 Enlevaste-me o coração,

minha irmã, minha esposa;

enlevaste-me o coração

com um dos teus olhares,

com um colar do teu pescoço.

10 Que belos são os teus amores,

minha irmã, esposa minha!

Quanto melhor é o teu amor

do que o vinho!

E o aroma dos teus unguentos

do que o de todas as especiarias!

11 Favos de mel manam dos teus lábios,

minha esposa!

Mel e leite estão

debaixo da tua língua,

e o cheiro dos teus vestidos

é como o cheiro do Líbano.

12 Jardim fechado és tu,

minha irmã, esposa minha,

manancial fechado,

fonte selada.

13 Os teus renovos são um

pomar de romãs,

com frutos excelentes,

o cipreste com o nardo.

14 O nardo, e o açafrão,

o cálamo, e a canela,

com toda a sorte

de árvores de incenso,

a mirra e aloés, com todas

as principais especiarias.

15 És a fonte dos jardins,

poço das águas vivas,

que correm do Líbano!

Esposa

16 Levanta-te, vento norte,

e vem tu, vento sul;

assopra no meu jardim,

para que destilem

os seus aromas.

Ah! Entre o meu amado

no seu jardim,

e coma os seus frutos excelentes!

1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,

a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;

a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,

melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.

2 A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,

melyek a fördőből feljőnek,

melyek mind kettősöket ellenek,

és nincsen azok között meddő.

3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,

és a te beszéded kedves,

mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed

a te fátyolod alatt.

4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,

a mely építtetett fegyveres háznak,

a melyben ezer paizs függesztetett fel,

mind az erős vitézek paizsai.

5 A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,

egy zergének kettős fia,

a melyek a liliomok közt legelnek.

6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,

elmegyek a mirhának hegyére,

és a tömjénnek halmára.

7 Mindenestől szép vagy, én mátkám,

és semmi szeplő nincs benned!

8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,

én velem a Libánusról eljőjj;

nézz az Amanának hegyéről,

a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,

az oroszlánoknak barlangjokból,

a párduczoknak hegyeiről.

9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,

a te nyakadon való egy aranylánczczal!

10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál,

és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!

11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

méz és tej van a te nyelved alatt,

és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.

12 Olyan, mint a berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!

13 A te csemetéid gránátalmás kert,

édes gyümölcsökkel egybe,

cziprusok nárdusokkal egybe.

14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

mindenféle temjéntermő fákkal,

mirha és áloes, minden drága fűszerszámokkal.

15 Kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje,

melyek folynak a Libánusról.

16 Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél,

fújj az én kertemre,

folyjanak annak drága illatú szerszámai,

jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,

és egye annak drágalátos gyümölcsét.