1 De noite, em minha cama,

busquei aquele a quem ama a minha alma;

busquei-o, e não o achei.

2 Levantar-me-ei, pois,

e rodearei a cidade;

pelas ruas e pelas praças

buscarei aquele a quem ama a minha alma;

busquei-o, e não o achei.

3 Acharam-me os guardas,

que rondavam pela cidade;

eu lhes perguntei:

Vistes aquele a quem ama

a minha alma?

4 Apartando-me eu um pouco deles,

logo achei aquele a quem ama a minha alma;

agarrei-me a ele

e não o larguei,

até que o introduzi

em casa de minha mãe,

na câmara daquela

que me gerou.

5 Conjuro-vos, ó filhas de Jerusalém,

pelas gazelas

e cervas do campo,

que não acordeis,

nem desperteis o meu amor,

até que queira.

Coro

6 Quem é esta que sobe

do deserto,

como colunas de fumaça,

perfumada de mirra, de incenso,

e de todos os pós

dos mercadores?

7 Eis que é a liteira de Salomão;

sessenta valentes

estão ao redor dela,

dos valentes de Israel;

8 Todos armados de espadas,

destros na guerra;

cada um com a sua espada à cinta

por causa dos temores noturnos.

9 O rei Salomão fez para si

uma carruagem

de madeira do Líbano.

10 Fez-lhe as colunas de prata,

o estrado de ouro,

o assento de púrpura,

o interior revestido com amor,

pelas filhas de Jerusalém.

11 Saí, ó filhas de Sião,

e contemplai ao rei Salomão

com a coroa

com que o coroou sua mãe

no dia do seu desposório

e no dia do júbilo do seu coração.

1 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,

keresém őt, és meg nem találtam.

2 Immár felkelek és eljárom a várost,

a tereket és az utczákat,

keresem azt, a kit szeret az én lelkem;

keresém őt, és nem találám.

3 Megtalálának engem az őrizők, a kik a várost kerülik. Mondék nékik:

Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?

4 Alig mentem vala el azoktól,

mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret.

Megragadám őt, el sem bocsátám,

mígnem bevivém őt anyám házába,

és az én szülőmnek ágyasházába.

5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

a vadkecskékre, és a mezőnek szarvasira,

fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,

valamíg ő akarja.

6 Kicsoda az, a ki feljő a pusztából,

mint a füstnek oszlopa?

mirhától és tömjéntől illatos,

a patikáriusnak minden jó illatú porától.

7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,

hatvan erős férfi van körülötte,

Izráelnek erősei közül!

8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,

kinek-kinek oldalán fegyvere,

az éjszakának félelme ellen.

9 Hálóágyat csinált magának Salamon király

a Libánus fáiból.

10 Oszlopait ezüstből csinálta,

oldalát aranyból, ágyát biborból,

belső része ki van rakva szeretettel,

a Jeruzsálemnek leányi által.

11 Jőjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,

Salamon királyt a koronában,

melylyel megkoronázta őt az anyja,

az ő eljegyzésének napjára, és az ő szíve vígasságának napjára!