1 Cântico dos cânticos, que é de Salomão.

Esposa

2 Beije-me ele com os beijos

da sua boca;

porque melhor é o teu amor

do que o vinho.

3 Suave é o aroma

dos teus unguentos;

como o unguento derramado

é o teu nome;

por isso as virgens te amam.

4 Leva-me tu;

correremos após ti.

O rei me introduziu

nas suas câmaras;

Coro

em ti nos regozijaremos

e nos alegraremos;

do teu amor nos lembraremos,

mais do que do vinho;

os retos te amam.

Esposa

5 Eu sou morena, porém formosa,

ó filhas de Jerusalém,

como as tendas de Quedar,

como as cortinas de Salomão.

6 Não olheis para o eu ser morena,

porque o sol resplandeceu sobre mim;

os filhos de minha mãe

indignaram-se contra mim

e puseram-me por guarda

das vinhas;

a minha vinha, porém,

não guardei.

7 Dize-me, ó tu,

a quem ama a minha alma:

Onde apascentas o teu

rebanho,

onde o fazes descansar

ao meio-dia;

pois por que razão seria eu

como a que anda errante

junto aos rebanhos

de teus companheiros?

Esposo

8 Se tu não o sabes,

ó mais formosa entre as mulheres,

sai-te pelas pisadas do rebanho,

e apascenta as tuas cabras

junto às moradas dos pastores.

9 Às éguas dos carros de Faraó

te comparo, ó meu amor.

10 Formosas são as tuas faces

entre os teus enfeites,

o teu pescoço com os colares.

11 Enfeites de ouro te faremos,

com incrustações de prata.

Esposa

12 Enquanto o rei está assentado

à sua mesa,

o meu nardo exala o seu perfume.

13 O meu amado é para mim

como um ramalhete de mirra,

posto entre os meus seios.

14 Como um ramalhete de hena

nas vinhas de En-Gedi

é para mim o meu amado.

Esposo

15 Eis que és formosa,

ó meu amor,

eis que és formosa;

os teus olhos são como os das pombas.

Esposa

16 Eis que és formoso, ó amado meu,

e também amável;

o nosso leito é verde.

17 As traves da nossa casa

são de cedro,

as nossas varandas de cipreste.

1 Énekek éneke, mely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;

mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

3 A te drága kenetid jók illatozásra;

a te neved kiöntött drága kenet;

azért szeretnek téged a leányok.

4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!

Bevitt engem a király az ő ágyasházába;

örvendezünk és vígadunk te benned,

előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,

méltán szeretnek téged.

5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;

mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;

az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,

a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, –

a magam szőlőjét nem őriztem.

7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,

hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;

mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!

jőjj ki a nyájnak nyomdokain,

és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,

a te nyakad a gyöngysorokban.

11 Arany lánczokat csinálunk néked,

ezüstből csinált gyöngyökkel.

12 Mikor a király az ő asztalánál ül,

nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,

mely az én kebeleim között hál.

14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,

olyan nékem az én szerelmesem.

15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,

a te szemeid olyanok, mint a galambok.

16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,

és a mi nyoszolyánk zöldellő.

17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,

és a mi mennyezetünk cziprusfa.