1 Como a neve no verão,

e como a chuva na sega,

assim não fica bem

para o tolo a honra.

2 Como ao pássaro o vaguear,

como à andorinha o voar,

assim a maldição

sem causa não virá.

3 O açoite é para o cavalo,

o freio é para o jumento,

e a vara é para as costas dos tolos.

4 Não respondas ao tolo

segundo a sua estultícia;

para que também não te

faças semelhante a ele.

5 Responde ao tolo segundo

a sua estultícia,

para que não seja sábio

aos seus próprios olhos.

6 Os pés corta,

e o dano sorve,

aquele que manda mensagem pela mão de um tolo.

7 Como as pernas do coxo,

que pendem flácidas,

assim é o provérbio

na boca dos tolos.

8 Como o que arma a funda com pedra preciosa,

assim é aquele que concede honra ao tolo.

9 Como o espinho que

entra na mão do bêbado,

assim é o provérbio

na boca dos tolos.

10 O Poderoso,

que formou todas as coisas,

paga ao tolo,

e recompensa ao transgressor.

11 Como o cão torna ao seu vômito,

assim o tolo repete

a sua estultícia.

12 Tens visto o homem que

é sábio a seus próprios

olhos? Pode-se esperar

mais do tolo do que dele.

13 Diz o preguiçoso:

Um leão está no caminho;

um leão está nas ruas.

14 Como a porta gira nos seus gonzos,

assim o preguiçoso na sua cama.

15 O preguiçoso esconde

a sua mão ao seio;

e cansa-se até de torná-la

à sua boca.

16 Mais sábio é o preguiçoso

a seus próprios olhos

do que sete homens

que respondem bem.

17 O que, passando,

se põe em questão alheia,

é como aquele que pega

um cão pelas orelhas.

18 Como o louco que solta faíscas,

flechas, e mortandades,

19 Assim é o homem que

engana o seu próximo,

e diz: Fiz isso por brincadeira.

20 Sem lenha, o fogo se apagará;

e não havendo intrigante,

cessará a contenda.

21 Como o carvão para as brasas,

e a lenha para o fogo,

assim é o homem contencioso

para acender rixas.

22 As palavras do intrigante

são como feridas;

elas descem ao mais

íntimo do ventre.

23 Como o caco de vaso coberto

de escórias de prata,

assim são os lábios ardentes

com o coração maligno.

24 Aquele que odeia

dissimula com seus lábios,

mas no seu íntimo

encobre o engano;

25 Quando te suplicar

com voz suave

não te fies nele,

porque abriga sete

abominações no seu coração,

26 Cujo ódio se

encobre com engano,

a sua maldade será exposta

perante a congregação.

27 O que cava uma cova

cairá nela;

e o que revolve a pedra,

esta voltará sobre ele.

28 A língua falsa odeia

aos que ela fere,

e a boca lisonjeira provoca a ruína.

1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség. 2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre. 3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának. 4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos; 5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt. 6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved. 7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában. 8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz. 9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába. 10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel. 11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát. 12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől! 13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon! 14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában. 15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni. 16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád. 17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti. 18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, 19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam! 20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás. 21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására. 22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét. 23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett. 24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot. 25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. 26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben. 27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza. 28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.