1 Também estes são provérbios de Salomão, os quais transcreveram os homens de Ezequias, rei de Judá.

2 A glória de Deus está nas coisas encobertas;

mas a honra dos reis,

está em descobri-las.

3 Os céus, pela altura,

e a terra,

pela profundidade,

assim o coração dos reis é insondável.

4 Tira da prata as escórias,

e sairá vaso para o fundidor;

5 Tira o ímpio da presença do rei,

e o seu trono se firmará na justiça.

6 Não te glories na presença do rei,

nem te ponhas

no lugar dos grandes;

7 Porque melhor é que

te digam: Sobe aqui;

do que seres humilhado diante do

príncipe que os teus olhos já viram.

8 Não te precipites em litigar,

para que depois,

ao fim, fiques sem ação,

quando teu próximo te puser em apuros.

9 Pleiteia a tua causa

com o teu próximo,

e não reveles o segredo a outro,

10 Para que não te

desonre o que o ouvir,

e a tua infâmia não

se aparte de ti.

11 Como maçãs de ouro

em salvas de prata,

assim é a palavra

dita a seu tempo.

12 Como pendentes de ouro

e gargantilhas

de ouro fino,

assim é o sábio repreensor

para o ouvido atento.

13 Como o frio da neve

no tempo da sega,

assim é o mensageiro fiel

para com os que o enviam;

porque refresca a alma

dos seus senhores.

14 Como nuvens

e ventos que não trazem chuva,

assim é o homem que se

gaba falsamente de dádivas.

15 Pela longanimidade se

persuade o príncipe,

e a língua branda

amolece até os ossos.

16 Achaste mel? Come só o que te basta;

para que porventura

não te fartes dele,

e o venhas a vomitar.

17 Não ponhas muito os pés

na casa do teu próximo;

para que se não enfade de ti,

e passe a te odiar.

18 Martelo, espada

e flecha aguda é o homem que profere

falso testemunho contra o seu próximo.

19 Como dente quebrado,

e pé desconjuntado,

é a confiança no desleal,

no tempo da angústia.

20 O que canta canções

para o coração aflito

é como aquele que despe

a roupa num dia de frio,

ou como o vinagre sobre salitre.

21 Se o teu inimigo tiver fome,

dá-lhe pão para comer;

e se tiver sede,

dá-lhe água para beber;

22 Porque assim lhe

amontoarás brasas

sobre a cabeça;

e o Senhor to retribuirá.

23 O vento norte afugenta a chuva,

e a face irada,

a língua fingida.

24 Melhor é morar só num

canto de telhado do que

com a mulher briguenta

numa casa ampla.

25 Como água fresca

para a alma cansada,

tais são as boas novas

vindas da terra distante.

26 Como fonte turvada,

e manancial poluído,

assim é o justo que cede diante do ímpio.

27 Comer mel demais não é bom;

assim, a busca da própria

glória não é glória.

28 Como a cidade derrubada,

sem muro, assim é o homem que

não pode conter o seu espírito.

1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei. 2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. 3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan. 4 Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek: 5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke. 6 Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj; 7 Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid. 8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. 9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd; 10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék. 11 Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige! 12 Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél. 13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja. 14 Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal. 15 Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot. 16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. 17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged. 18 Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen. 19 Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején. 20 Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt. 21 Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; 22 Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked. 23 Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv. 24 Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban. 25 Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás. 26 Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik. 27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség? 28 Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!