1 A resposta branda desvia o furor,

mas a palavra dura suscita a ira.

2 A língua dos sábios

adorna a sabedoria,

mas a boca dos tolos

derrama a estultícia.

3 Os olhos do Senhor estão em todo lugar,

contemplando os maus

e os bons.

4 A língua benigna é árvore de vida,

mas a perversidade nela

deprime o espírito.

5 O tolo despreza

a instrução de seu pai,

mas o que observa a repreensão

se haverá prudentemente.

6 Na casa do justo há

um grande tesouro,

mas nos ganhos do ímpio

há perturbação.

7 Os lábios dos sábios

derramam o conhecimento,

mas o coração dos tolos

não faz assim.

8 O sacrifício dos ímpios

é abominável ao Senhor,

mas a oração dos retos

é o seu contentamento.

9 O caminho do ímpio é

abominável ao Senhor,

mas ao que segue a justiça ele ama.

10 Correção severa há

para o que deixa a vereda,

e o que odeia

a repreensão morrerá.

11 O inferno e

a perdição estão

perante o Senhor;

quanto mais os corações

dos filhos dos homens?

12 O escarnecedor não ama

aquele que o repreende,

nem se chegará aos sábios.

13 O coração alegre

aformoseia o rosto,

mas pela dor do coração

o espírito se abate.

14 O coração entendido

buscará o conhecimento,

mas a boca dos tolos se

apascentará de estultícia.

15 Todos os dias

do oprimido são maus,

mas o coração alegre é

um banquete contínuo.

16 Melhor é o pouco

com o temor do Senhor,

do que um grande tesouro

onde há inquietação.

17 Melhor é a comida de hortaliça,

onde há amor,

do que o boi cevado,

e com ele o ódio.

18 O homem iracundo

suscita contendas,

mas o que tarda em irar-se

apaziguará a luta.

19 O caminho do preguiçoso

é cercado de espinhos,

mas a vereda dos retos

é bem aplanada.

20 O filho sábio alegra seu pai,

mas o homem insensato

despreza a sua mãe.

21 A estultícia é alegria para o que

carece de entendimento,

mas o homem entendido

anda retamente.

22 Quando não há conselhos

os planos se dispersam,

mas havendo muitos

conselheiros eles se firmam.

23 O homem se alegra

em responder bem,

e quão boa é a palavra

dita a seu tempo!

24 Para o entendido,

o caminho da vida leva para cima,

para que se desvie do inferno em baixo.

25 O Senhor desarraiga

a casa dos soberbos,

mas estabelece o termo da viúva.

26 Abomináveis são para o Senhor

os pensamentos do mau,

mas as palavras

dos puros são aprazíveis.

27 O que agir com avareza

perturba a sua casa,

mas o que odeia

presentes viverá.

28 O coração do justo medita

no que há de responder,

mas a boca dos ímpios

jorra coisas más.

29 O Senhor está longe dos ímpios,

mas a oração dos justos escutará.

30 A luz dos olhos

alegra o coração,

a boa notícia fortalece os ossos.

31 Os ouvidos que atendem

à repreensão da vida

farão a sua morada

no meio dos sábios.

32 O que rejeita a instrução

menospreza a própria alma,

mas o que escuta a repreensão

adquire entendimento.

33 O temor do Senhor é a instrução da sabedoria,

e precedendo a honra vai a humildade.

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot. 2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki. 3 Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat. 4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme. 5 A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes. 6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság. 7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes. 8 Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki. 9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti. 10 Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal. 11 A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. 12 Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy. 13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik. 14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot. 15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van. 16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van. 17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség. 18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást. 19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett. 20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját. 21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár. 22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek. 23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó! 24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van. 25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát. 26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek. 27 Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az. 28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt. 29 Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja. 30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat. 31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik. 32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez. 33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.