1 Eu sou aquele homem

que viu a aflição

pela vara do seu furor.

2 Ele me guiou e me fez andar

em trevas e não na luz.

3 Deveras fez virar e revirar

a sua mão contra mim

o dia todo.

4 Fez envelhecer

a minha carne

e a minha pele,

quebrou os meus ossos.

5 Edificou contra mim,

e me cercou de fel e trabalho.

6 Assentou-me em lugares tenebrosos,

como os que estavam mortos

há muito.

7 Cercou-me de uma sebe,

e não posso sair;

agravou os meus grilhões.

8 Ainda quando clamo e grito,

ele exclui

a minha oração.

9 Fechou os meus caminhos

com pedras lavradas,

fez tortuosas as minhas veredas.

10 Fez-se-me como

urso de emboscada,

um leão em esconderijos.

11 Desviou os meus caminhos

e fez-me em pedaços;

deixou-me assolado.

12 Armou o seu arco,

e me pôs como alvo

à flecha.

13 Fez entrar nas minhas entranhas

as flechas da sua aljava.

14 Fui feito um objeto de escárnio

para todo o meu povo,

e a sua canção todo o dia.

15 Fartou-me de amarguras,

embriagou-me de absinto.

16 Quebrou com cascalho

os meus dentes,

abaixou-me na cinza.

17 E afastaste da paz a minha alma;

esqueci-me do bem.

18 Então disse eu:

Já pereceu a minha força,

como também a minha esperança

no Senhor.

19 Lembra-te

da minha aflição

e do meu pranto,

do absinto e do fel.

20 Minha alma certamente

disto se lembra,

e se abate dentro de mim.

21 Disto me recordarei na minha mente;

por isso esperarei.

22 As misericórdias do Senhor

são a causa

de não sermos consumidos,

porque as suas misericórdias

não têm fim;

23 Novas são cada manhã;

grande é a tua fidelidade.

24 A minha porção é o Senhor,

diz a minha alma;

portanto esperarei nele.

25 Bom é o Senhor

para os que esperam por ele,

para a alma que o busca.

26 Bom é ter esperança,

e aguardar em silêncio

a salvação do Senhor.

27 Bom é para o homem

suportar o jugo na sua mocidade.

28 Assente-se solitário

e fique em silêncio;

porquanto Deus

o pôs sobre ele.

29 Ponha a sua boca no pó;

talvez ainda haja esperança.

30 Dê a sua face ao que o fere;

farte-se de afronta.

31 Pois o Senhor não rejeitará

para sempre.

32 Pois, ainda que entristeça a alguém,

usará de compaixão,

segundo a grandeza

das suas misericórdias.

33 Porque não aflige

nem entristece de bom grado

aos filhos dos homens.

34 Pisar debaixo dos seus pés

a todos os presos da terra,

35 Perverter o direito do homem

perante a face do Altíssimo,

36 Subverter ao homem no seu pleito,

não o veria o Senhor?

37 Quem é aquele que diz,

e assim acontece,

quando o Senhor

o não mande?

38 Porventura da boca do Altíssimo

não sai

tanto o mal como o bem?

39 De que se queixa, pois, o homem vivente?

Queixe-se cada um

dos seus pecados.

40 Esquadrinhemos os nossos caminhos,

e provemo-los,

e voltemos para o Senhor.

41 Levantemos os nossos corações

com as mãos para Deus nos céus,

dizendo:

42 Nós transgredimos,

e fomos rebeldes;

por isso tu não perdoaste.

43 Cobriste-te de ira,

e nos perseguiste;

mataste, não perdoaste.

44 Cobriste-te de nuvens,

para que não passe

a nossa oração.

45 Como escória e refugo nos puseste

no meio dos povos.

46 Todos os nossos inimigos

abriram contra nós a sua boca.

47 Temor e laço vieram sobre nós,

assolação e destruição.

48 Torrentes de água

derramaram os meus olhos,

por causa da destruição

da filha do meu povo.

49 Os meus olhos choram,

e não cessam, porque não há descanso,

50 Até que o Senhor atente

e veja desde os céus.

51 Os meus olhos entristecem

a minha alma,

por causa de todas as filhas

da minha cidade.

52 Como ave me caçam

os que, sem causa,

são meus inimigos.

53 Cortaram-me a vida na masmorra,

e lançaram pedras sobre mim.

54 Águas correram

sobre a minha cabeça;

eu disse: Estou cortado.

55 Invoquei o teu nome, Senhor,

desde a mais profunda masmorra.

56 Ouviste a minha voz;

não escondas o teu ouvido

ao meu suspiro,

ao meu clamor.

57 Tu te aproximaste

no dia em que te invoquei;

disseste: Não temas.

58 Pleiteaste, Senhor,

as causas da minha alma;

remiste a minha vida.

59 Viste, Senhor, a injustiça

que me fizeram;

julga a minha causa.

60 Viste toda a sua vingança,

todos os seus pensamentos contra mim.

61 Ouviste a sua afronta, Senhor,

todos os seus pensamentos contra mim,

62 Os lábios dos que se levantam

contra mim

e os seus desígnios

me são contrários todo o dia.

63 Observa-os ao assentarem-se

e ao levantarem-se;

eu sou a sua música.

64 Tu lhes darás recompensa, Senhor,

conforme a obra das suas mãos.

65 Tu lhes darás ânsia de coração,

maldição tua sobre eles.

66 Na tua ira os perseguirás,

e os destruirás de debaixo

dos céus do Senhor.

1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. 2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. 3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. 4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. 5 Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. 6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. 7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. 8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. 9 Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. 10 Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. 11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! 12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! 13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. 14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. 15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. 16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. 17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. 18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. 19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! 20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. 21 Ezt veszem szívemre, azért bízom. 22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! 23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! 24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. 25 Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. 26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. 27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. 28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. 29 Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? 30 Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. 31 Mert nem zár ki örökre az Úr. 32 Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. 33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. 34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; 35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; 36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. 37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? 38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. 39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. 40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. 41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. 42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. 43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. 44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. 45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. 46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. 47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. 48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. 49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, 50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből. 51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. 52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. 53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. 54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! 55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből. 56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. 57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! 58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. 59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. 60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. 61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; 62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. 63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk. 64 Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint. 65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. 66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!