1 Ai daqueles que nas suas camas

intentam a iniquidade,

e maquinam o mal;

à luz da alva o praticam,

porque está no poder

da sua mão!

2 E cobiçam campos,

e roubam-nos,

cobiçam casas,

e arrebatam-nas;

assim fazem violência

a um homem e à sua casa,

a uma pessoa e à sua herança.

3 Portanto, assim diz o Senhor:

Eis que projeto um mal

contra esta família,

do qual não tirareis

os vossos pescoços,

e não andareis tão altivos,

porque o tempo será mau.

4 Naquele dia se levantará

sobre vós um provérbio,

e se lamentará pranto lastimoso,

dizendo:

Nós estamos inteiramente

desolados;

a porção do meu povo

ele a troca;

como me despoja!

Tira os nossos campos

e os reparte!

5 Portanto, não terás tu

na congregação do Senhor

quem lance o cordel pela sorte.

6 Não profetizeis aos que

profetizam;

eles não profetizarão para eles,

pois não se apartará

a sua vergonha.

7 Ó vós que sois chamados

casa de Jacó,

porventura encurtou-se

o Espírito do Senhor?

São estas as suas obras?

E não é assim que fazem bem

as minhas palavras

ao que anda retamente?

8 Mas ontem, se levantou o meu povo

como inimigo;

de sobre a vestidura

tirastes a capa

daqueles que passavam seguros,

como homens que voltavam

da guerra.

9 Lançastes fora as mulheres

do meu povo,

da casa das suas delícias;

das suas crianças tirastes

para sempre a minha glória.

10 Levantai-vos, e ide-vos,

porque este não é

lugar de descanso;

por causa da imundícia

que traz destruição,

sim, destruição enorme.

11 Se houver alguém que,

andando com espírito

de falsidade, mentir, dizendo:

Eu te profetizarei

sobre o vinho

e a bebida forte;

será esse tal o profeta

deste povo.

12 Certamente te ajuntarei todo,

ó Jacó;

certamente congregarei

o restante de Israel;

pô-los-ei todos juntos,

como ovelhas de Bozra;

como o rebanho

no meio do seu pasto,

farão estrondo por causa

da multidão dos homens.

13 Subirá diante deles

o que abrirá o caminho;

eles romperão,

e entrarão pela porta,

e sairão por ela;

e o rei irá adiante deles,

e o Senhor

à testa deles.

1 Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá. 2 Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét! 3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az! 4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtelennek osztja ki mezeinket! 5 Azért nem lesz néked, a ki mérőzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében. 6 Ne prófétáljatok! prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat! 7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az ő cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár? 8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösről a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről. 9 Népem asszonyait kiűzitek boldogságuk házából; kisdedeiktől örökre elveszitek az én dicsőségemet. 10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel! 11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.

12 Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt. 13 Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!