1 E disse eu:

Ouvi, peço-vos,

ó chefes de Jacó,

e vós, príncipes da casa de Israel;

não é a vós que pertence

saber o juízo?

2 A vós que odiais o bem,

e amais o mal,

que arrancais a pele de cima deles,

e a carne de cima

dos seus ossos;

3 E que comeis a carne

do meu povo,

e lhes arrancais a pele,

e lhes esmiuçais os ossos,

e os repartis como para a panela

e como carne dentro

do caldeirão.

4 Então clamarão ao Senhor,

mas não os ouvirá;

antes esconderá deles

a sua face naquele tempo,

visto que eles fizeram mal

nas suas obras.

5 Assim diz o Senhor

acerca dos profetas

que fazem errar o meu povo,

que mordem com os seus dentes,

e clamam paz;

mas contra aquele que nada

lhes dá na boca

preparam guerra.

6 Portanto, se vos fará noite

sem visão,

e tereis trevas

sem adivinhação,

e pôr-se-á o sol

sobre os profetas,

e o dia sobre eles

se enegrecerá.

7 E os videntes se envergonharão,

e os adivinhadores

se confundirão;

sim, todos eles cobrirão

os seus lábios,

porque não haverá

resposta de Deus.

8 Mas eu estou cheio do poder

do Espírito do Senhor,

e de juízo e de força,

para anunciar a Jacó

a sua transgressão

e a Israel o seu pecado.

9 Ouvi agora isto,

vós, chefes da casa de Jacó,

e príncipes da casa de Israel,

que abominais o juízo

e perverteis tudo o que é direito,

10 Edificando a Sião com sangue,

e a Jerusalém com iniquidade.

11 Os seus chefes dão

as sentenças por suborno,

e os seus sacerdotes ensinam

por interesse,

e os seus profetas adivinham

por dinheiro;

e ainda se encostam ao Senhor,

dizendo:

Não está o Senhor

no meio de nós?

Nenhum mal nos sobrevirá.

12 Portanto, por causa de vós,

Sião será lavrada

como um campo,

e Jerusalém se tornará

em montões de pedras,

e o monte desta casa como

os altos de um bosque.

1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?! 2 Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat! 3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba. 4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik. 5 Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak. 6 Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal. 7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. 8 Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.

9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok; 10 A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal! 11 Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem! 12 Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.