1 Ai de mim! Porque estou feito

como as colheitas de frutas

do verão,

como os rabiscos da vindima;

não há cacho de uvas

para comer,

nem figos temporãos

que a minha alma deseja.

2 Já pereceu da terra

o homem piedoso,

e não há entre os homens

um que seja justo;

todos armam ciladas

para sangue;

cada um caça a seu irmão

com a rede,

3 As suas mãos fazem

diligentemente o mal;

assim demanda o príncipe,

e o juiz julga

pela recompensa,

e o grande fala da corrupção

da sua alma,

e assim todos eles

tecem o mal.

4 O melhor deles é

como um espinho;

o mais reto é pior do que

a sebe de espinhos;

veio o dia dos teus vigias,

veio o dia da tua punição;

agora será a sua confusão.

5 Não creiais no amigo,

nem confieis no vosso guia;

daquela que repousa no teu seio,

guarda as portas da tua boca.

6 Porque o filho despreza ao pai,

a filha se levanta

contra sua mãe,

a nora contra sua sogra,

os inimigos do homem são

os da sua própria casa.

7 Eu, porém, olharei

para o Senhor;

esperarei no Deus

da minha salvação;

o meu Deus me ouvirá.

8 Ó inimiga minha,

não te alegres a meu respeito;

ainda que eu tenha caído,

levantar-me-ei;

se morar nas trevas,

o Senhor será

a minha luz.

9 Sofrerei a ira do Senhor,

porque pequei contra ele,

até que julgue a minha causa,

e execute o meu direito;

ele me tirará para a luz,

e eu verei a sua justiça.

10 E a minha inimiga verá isso,

e cobri-la-á a vergonha,

que me diz: Onde está

o Senhor teu Deus?

Os meus olhos a contemplarão;

agora será ela pisada

como a lama das ruas.

11 No dia em que reedificar

os teus muros,

nesse dia estará longe

e dilatado o estatuto.

12 Naquele dia virá a ti,

desde a Assíria

e das cidades fortificadas,

e das cidades fortificadas

até ao rio,

e do mar até ao mar,

e da montanha

até à montanha.

13 Mas esta terra será posta

em desolação,

por causa dos seus moradores,

por causa do fruto

das suas obras.

14 Apascenta o teu povo

com a tua vara,

o rebanho da tua herança,

que habita a sós, no bosque,

no meio do Carmelo;

apascentem-se em Basã

e Gileade,

como nos dias do passado.

15 Eu lhes mostrarei maravilhas,

como nos dias da tua saída

da terra do Egito.

16 As nações o verão,

e envergonhar-se-ão,

por causa de todo o seu poder;

porão a mão sobre a boca,

e os seus ouvidos

ficarão surdos.

17 Lamberão o pó como serpente,

como vermes da terra,

tremendo, sairão

dos seus esconderijos;

com pavor virão ao Senhor

nosso Deus,

e terão medo de ti.

18 Quem é Deus semelhante a ti,

que perdoa a iniquidade,

e que passa por cima

da rebelião do restante

da sua herança?

Ele não retém a sua ira

para sempre,

porque tem prazer

na sua benignidade.

19 Tornará a apiedar-se de nós;

sujeitará as nossas iniquidades,

e tu lançarás todos os seus pecados

nas profundezas do mar.

20 Darás a Jacó a fidelidade,

e a Abraão a benignidade,

que juraste a nossos pais

desde os dias antigos.

1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! 2 Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. 3 Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. 4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. 5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. 6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! 8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! 9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát. 10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár. 11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény! 12 Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig. 13 És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért. 14 Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain! 15 Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat. 16 Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek; 17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled! 18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! 19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! 20 Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.