1 Lembra-te, Senhor,

do que nos tem sucedido;

considera, e olha

o nosso opróbrio.

2 A nossa herança passou

a estrangeiros,

e as nossas casas

a forasteiros.

3 Órfãos somos sem pai,

nossas mães são como viúvas.

4 A nossa água por dinheiro

a bebemos,

por preço vem

a nossa lenha.

5 Os nossos perseguidores

estão sobre os nossos pescoços;

estamos cansados,

e não temos descanso.

6 Aos egípcios

e aos assírios

estendemos as mãos,

para nos fartarem de pão.

7 Nossos pais pecaram,

e já não existem;

e nós levamos

as suas maldades.

8 Servos dominam sobre nós;

ninguém há que nos livre

da sua mão.

9 Com perigo de nossas vidas

trazemos o nosso pão,

por causa da espada

do deserto.

10 Nossa pele se queimou

como um forno,

por causa do ardor da fome.

11 Forçaram as mulheres em Sião,

as virgens nas cidades de Judá.

12 Os príncipes foram enforcados

pelas mãos deles;

as faces dos velhos

não foram reverenciadas.

13 Aos jovens obrigaram a moer,

e os meninos caíram

debaixo das cargas de lenha.

14 Os velhos já não estão mais

às portas,

os jovens já deixaram

a sua música.

15 Cessou o gozo

de nosso coração;

converteu-se em lamentação

a nossa dança.

16 Caiu a coroa da nossa cabeça;

ai de nós, porque pecamos!

17 Por isso desmaiou

o nosso coração;

por isso se escureceram

os nossos olhos.

18 Pelo monte de Sião,

que está assolado,

andam as raposas.

19 Tu, Senhor,

permaneces eternamente,

e o teu trono subsiste

de geração em geração.

20 Por que te esquecerias

de nós para sempre?

Por que nos desampararias

por tanto tempo?

21 Converte-nos a ti, Senhor,

e seremos convertidos;

renova os nossos dias

como dantes.

22 Mas tu nos rejeitaste totalmente.

Tu estás muito enfurecido

contra nós.

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! 2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. 3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. 4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. 5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. 6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. 9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. 11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. 12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. 13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. 14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. 15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! 17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! 19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! 20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? 21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. 22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!