1 Palavra do Senhor, que veio a Miqueias, morastita, nos dias de Jotão, Acaz e Ezequias, reis de Judá, a qual ele viu sobre Samaria e Jerusalém.

2 Ouvi, todos os povos,

presta atenção, ó terra,

e tudo o que nela há;

e seja o Senhor Deus

testemunha contra vós,

o Senhor, desde o seu

santo templo.

3 Porque eis que o Senhor

está para sair do seu lugar,

e descerá, e andará

sobre as alturas da terra.

4 E os montes debaixo dele

se derreterão,

e os vales se fenderão,

como a cera diante do fogo,

como as águas que se precipitam

num abismo.

5 Tudo isto por causa

da transgressão de Jacó,

e dos pecados da casa de Israel.

Qual é a transgressão de Jacó?

Não é Samaria?

E quais os altos de Judá?

Não é Jerusalém?

6 Por isso farei de Samaria

um montão de pedras do campo,

uma terra de plantar vinhas,

e farei rolar as suas pedras

no vale,

e descobrirei os seus

fundamentos.

7 E todas as suas imagens

de escultura

serão despedaçadas,

e todas as suas ofertas

serão queimadas pelo fogo,

e de todos os seus ídolos

eu farei uma assolação;

porque pela paga de prostituta

os ajuntou,

e para a paga de prostituta

voltarão.

8 Por isso lamentarei, e gemerei,

andarei despojado e nu;

farei lamentação como de chacais,

e pranto como de avestruzes.

9 Porque a sua chaga

é incurável,

porque chegou até Judá;

estendeu-se até à porta

do meu povo,

até Jerusalém.

10 Não o anuncieis em Gate,

nem choreis muito;

revolve-te no pó,

na casa de Afra.

11 Passa, ó moradora de Safir,

em vergonhosa nudez;

a moradora de Zaanã não saiu;

o pranto de Bete-Ezel

tirará de vós a sua posição.

12 Porque a moradora de Marote

sofre pelo bem;

porque desceu do Senhor o mal

até à porta de Jerusalém.

13 Ata os animais ligeiros ao carro,

ó moradora de Laquis;

esta foi o princípio do pecado

para a filha de Sião,

porque em ti se acharam

as transgressões de Israel.

14 Por isso darás presentes

a Moresete-Gate;

as casas de Aczibe se tornarão

em engano para os reis de Israel.

15 Ainda trarei a ti,

ó moradora de Maressa,

aquele que te possuirá;

chegará até Adulão

a glória de Israel.

16 Faze-te calva, e tosquia-te,

por causa dos filhos

das tuas delícias;

alarga a tua calva como a águia,

porque de ti foram levados

cativos.

1 Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől. 2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az ő szent templomából! 3 Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain. 4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek. 5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é? 6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom. 7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek. 8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak. 9 Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig. 10 Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le-Afrában porba heveredtem. 11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni. 12 Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára. 13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! ki a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei! 14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait. 15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége! 16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!