1 Ouvi agora o que diz

o Senhor:

Levanta-te, contende com os montes,

e ouçam os outeiros a tua voz.

2 Ouvi, montes,

a demanda do Senhor,

e vós, fortes fundamentos

da terra;

porque o Senhor tem uma demanda

com o seu povo,

e com Israel entrará em juízo.

3 Ó povo meu;

que te tenho feito?

E com que te enfadei?

Testifica contra mim.

4 Pois te fiz subir

da terra do Egito,

e da casa da servidão te remi;

e enviei adiante de ti

a Moisés, Arão e Miriã.

5 Povo meu, lembra-te agora

do que consultou Balaque,

rei de Moabe,

e o que lhe respondeu Balaão,

filho de Beor,

e do que aconteceu

desde Sitim até Gilgal,

para que conheças

as justiças do Senhor.

6 Com que me apresentarei

ao Senhor,

e me inclinarei diante

do Deus altíssimo?

Apresentar-me-ei diante dele

com holocaustos,

com bezerros de um ano?

7 Agradar-se-á o Senhor

de milhares de carneiros,

ou de dez mil ribeiros de azeite?

Darei o meu primogênito

pela minha transgressão,

o fruto do meu ventre

pelo pecado da minha alma?

8 Ele te declarou, ó homem,

o que é bom;

e que é o que o Senhor

pede de ti,

senão que pratiques a justiça,

e ames a benignidade,

e andes humildemente

com o teu Deus?

9 A voz do Senhor

clama à cidade

e o que é sábio verá o teu nome.

Ouvi a vara,

e quem a ordenou.

10 Ainda há na casa do ímpio

tesouros da impiedade,

e medida escassa,

que é detestável?

11 Seria eu limpo

com balanças falsas,

e com uma bolsa

de pesos enganosos?

12 Porque os seus ricos

estão cheios de violência,

e os seus habitantes

falam mentiras

e a sua língua é enganosa

na sua boca.

13 Assim eu também

te enfraquecerei,

ferindo-te e

assolando-te

por causa dos teus pecados.

14 Tu comerás,

mas não te fartarás,

e a tua humilhação

estará no meio de ti;

removerás os teus bens

mas não livrarás;

e aquilo que livrares,

eu o entregarei à espada.

15 Tu semearás,

mas não segarás;

pisarás a azeitona,

mas não te ungirás com azeite;

e pisarás o mosto,

mas não beberás vinho.

16 Porque se observam

os estatutos de Onri,

e toda a obra da casa de Acabe,

e andais nos conselhos deles;

para que eu te faça

uma desolação,

e dos seus habitantes

um assobio;

assim trareis sobre vós

o opróbrio do meu povo.

1 Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok. 2 Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll. 3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem! 4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát! 5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit. 6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! 7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!

8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. 9 Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?!

10 Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos? 11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat? 12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban. 13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt. 14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom. 15 Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol! 16 Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.