Salmo de Davi

1 Pleiteia, Senhor, com aqueles que pleiteiam comigo;

peleja contra os

que pelejam

contra mim.

2 Pega do escudo e da rodela,

e levanta-te em minha ajuda.

3 Tira da lança

e obstrui o caminho aos que me perseguem;

dize à minha alma:

Eu sou a

tua salvação.

4 Sejam confundidos e envergonhados os que buscam a minha vida;

voltem atrás

e envergonhem-se

os que

contra mim tentam mal.

5 Sejam como a moinha perante o vento;

o anjo

do Senhor os faça fugir.

6 Seja o seu caminho tenebroso e escorregadio,

e o anjo

do Senhor os persiga.

7 Porque sem causa encobriram de mim a rede na cova,

a qual sem razão cavaram

para a minha

alma.

8 Sobrevenha-lhe destruição sem o saber,

e prenda-o a

rede que ocultou;

caia ele nessa

mesma

destruição.

9 E a minha alma se alegrará no Senhor;

alegrar-se-á na sua

salvação.

10 Todos os meus ossos dirão:

Senhor, quem é como tu,

que livras o pobre daquele

que é mais forte do que ele? Sim,

o pobre

e o necessitado daquele que o rouba.

11 Falsas testemunhas se levantaram;

depuseram contra mim coisas

que eu não sabia.

12 Tornaram-me o mal pelo bem,

roubando a minha

alma.

13 Mas, quanto a mim,

quando estavam enfermos, as minhas vestes eram o saco;

humilhava a minha alma

com o jejum,

e a minha oração voltava

para o meu

seio.

14 Portava-me como se ele fora meu irmão ou amigo;

andava lamentando e muito encurvado,

como quem

chora por sua mãe.

15 Mas eles com a minha adversidade se alegravam e se congregavam;

os abjetos

se congregavam contra mim,

e eu

não o sabia;

rasgavam-me,

e não cessavam.

16 Com hipócritas zombadores nas festas,

rangiam os dentes

contra mim.

17 Senhor, até

quando verás isto? Resgata a minha alma das suas assolações,

e a

minha predileta

dos leões.

18 Louvar-te-ei na grande congregação;

entre

muitíssimo povo te

celebrarei.

19 Não se alegrem os meus inimigos de mim sem razão,

nem acenem com os olhos

aqueles que me odeiam

sem causa.

20 Pois não falam de paz;

antes projetam enganar os quietos

da terra.

21 Abrem a boca de par em par contra mim,

e dizem:

Ah! Ah! Os nossos olhos

o viram.

22 Tu, Senhor, o tens visto, não te cales;

Senhor,

não te alongues de mim:

23 Desperta e acorda para o meu julgamento,

para a minha causa,

Deus meu

e Senhor meu.

24 Julga-me segundo a tua justiça,

Senhor Deus meu,

e não deixes

que se alegrem de mim.

25 Não digam em seus corações:

Ah! Alma nossa! Não digam:

Nós o havemos

devorado.

26 Envergonhem-se e confundam-se à uma os que se alegram com o meu mal;

vistam-se de

vergonha e

de confusão

os que

se engrandecem

contra mim.

27 Cantem e alegrem-se os que amam a minha justiça,

e digam continuamente:

O Senhor seja

engrandecido, o qual

ama a

prosperidade do seu

servo.

28 E assim a minha língua falará

da tua justiça e

do teu louvor todo o dia.

1 Dávidé.

Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal. 2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. 3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. 4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. 5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket. 6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket. 7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. 9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. 10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától. 11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. 12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. 13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: 15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, 16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. 17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. 18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. 19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. 20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. 21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. 22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! 23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. 24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! 25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt! 26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem. 27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét. 28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.