Ao mestre de canto. Dos filhos de Corá. Salmo didático

1 Ó Deus, nós ouvimos com os nossos ouvidos,

e nossos pais nos têm contado a obra que fizeste em seus dias,

nos tempos

da antiguidade.

2 Como expulsaste os gentios

com a tua mão

e os plantaste a eles;

como afligiste os

povos e os

derrubaste.

3 Pois não conquistaram a terra pela sua espada,

nem o seu braço os salvou,

mas a tua destra e o teu braço,

e a

luz da

tua face,

porquanto te

agradaste deles.

4 Tu és o meu Rei, ó Deus;

ordena salvações para Jacó.

5 Por ti venceremos os nossos inimigos;

pelo teu nome pisaremos os

que se levantam

contra nós.

6 Pois eu não confiarei no meu arco,

nem a minha

espada me salvará.

7 Mas tu nos salvaste dos nossos inimigos,

e confundiste

os que

nos odiavam.

8 Em Deus nos gloriamos todo o dia,

e louvamos o

teu nome eternamente.

(Selá.)

9 Mas agora tu nos rejeitaste e nos confundiste,

e não sais

com os nossos

exércitos.

10 Tu nos fazes retirar do inimigo,

e aqueles que

nos odeiam nos saqueiam

para si.

11 Tu nos entregaste como ovelhas para comer,

e nos espalhaste

entre os gentios.

12 Tu vendes por nada o teu povo,

e não aumentas a tua riqueza com o seu preço.

13 Tu nos pões por opróbrio aos nossos vizinhos,

por escárnio

e zombaria daqueles

que estão à roda de nós.

14 Tu nos pões por provérbio entre os gentios,

por movimento

de cabeça

entre os povos.

15 A minha confusão está constantemente diante de mim,

e a vergonha

do meu rosto me cobre,

16 À voz daquele que afronta e blasfema,

por causa do inimigo

e do vingador.

17 Tudo isto nos sobreveio;

contudo não nos esquecemos de ti,

nem nos houvemos falsamente

contra a tua aliança.

18 O nosso coração não voltou atrás,

nem os nossos

passos se

desviaram das tuas

veredas;

19 Ainda que nos quebrantaste num lugar de dragões,

e nos cobriste

com a sombra

da morte.

20 Se nós esquecemos o nome do nosso Deus,

e estendemos as nossas mãos

para um deus

estranho,

21 Porventura não esquadrinhará Deus isso?

Pois ele sabe

os segredos

do coração.

22 Sim, por amor de ti,

somos mortos todo o dia;

somos reputados

como ovelhas

para o matadouro.

23 Desperta, por que dormes,

Senhor? Acorda,

não nos rejeites

para sempre.

24 Por que escondes a tua face,

e te esqueces da nossa miséria

e da nossa opressão?

25 Pois a nossa alma está abatida até ao pó;

o nosso ventre

se apega

à terra.

26 Levanta-te em nosso auxílio,

e resgata-nos por amor

das tuas misericórdias.

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. 2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. 4 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. 5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! 6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; 8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. 9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. 12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. 13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. 15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 16 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. 19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: 22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. 23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. 24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! 25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? 26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. 27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!