Ao mestre de canto, segundo a melodia "Os lírios". De Davi

1 Livra-me, ó Deus,

pois as águas entraram

até à minha alma.

2 Atolei-me em profundo lamaçal,

onde se

não pode estar em pé;

entrei na profundeza das águas,

onde a corrente

me leva.

3 Estou cansado de clamar;

a minha garganta se secou;

os meus olhos desfalecem

esperando o meu Deus.

4 Aqueles que me odeiam

sem causa são mais do que os cabelos da minha cabeça;

aqueles que

procuram destruir-me,

sendo injustamente

meus inimigos,

são poderosos;

então restituí

o que

não furtei.

5 Tu, ó Deus, bem conheces a minha estultice;

e os meus pecados

não te são

encobertos.

6 Não sejam envergonhados por minha causa aqueles que esperam em ti,

ó Senhor,

Deus dos Exércitos;

não sejam confundidos

por minha causa

aqueles que te buscam,

ó Deus

de Israel.

7 Porque por amor de ti tenho suportado afrontas;

a confusão

cobriu o meu

rosto.

8 Tenho-me tornado um estranho para com meus irmãos,

e um desconhecido

para com os filhos

de minha mãe.

9 Pois o zelo da tua casa me devorou,

e as afrontas

dos que te afrontam caíram

sobre mim.

10 Quando chorei,

e castiguei com jejum a minha alma,

isto se me tornou em afrontas.

11 Pus por vestido um saco,

e me fiz um provérbio

para eles.

12 Aqueles que se assentam à porta falam contra mim;

e fui o

cântico dos

bebedores de bebida

forte.

13 Eu, porém, faço a minha oração a ti,

Senhor,

num tempo aceitável;

ó Deus,

ouve-me segundo a grandeza da tua misericórdia,

segundo a verdade da tua salvação.

14 Tira-me do lamaçal, e não me deixes atolar;

seja eu livre

dos que me odeiam,

e das profundezas

das águas.

15 Não me leve a corrente das águas,

e não me absorva

ao profundo,

nem o poço

feche a

sua boca

sobre mim.

16 Ouve-me, Senhor,

pois boa é a tua misericórdia.

Olha para mim

segundo a tua

muitíssima piedade.

17 E não escondas o teu rosto

do teu servo,

porque estou angustiado;

ouve-me depressa.

18 Aproxima-te da minha alma, e resgata-a;

livra-me por

causa dos meus

inimigos.

19 Bem tens conhecido a minha afronta,

e a minha vergonha, e a minha confusão;

diante de ti estão

todos os meus adversários.

20 Afrontas me quebrantaram o coração, e estou fraquíssimo;

esperei por alguém

que tivesse compaixão,

mas não

houve nenhum;

e por consoladores,

mas não os achei.

21 Deram-me fel por mantimento,

e na minha sede me

deram a beber vinagre.

22 Torne-se-lhes a sua mesa diante deles em laço,

e a prosperidade

em armadilha.

23 Escureçam-se-lhes os seus olhos,

para que não vejam,

e faze com

que os seus lombos tremam constantemente.

24 Derrama sobre eles a tua indignação,

e prenda-os o ardor

da tua ira.

25 Fique desolado o seu palácio;

e não haja

quem habite nas suas tendas.

26 Pois perseguem àquele a quem feriste,

e conversam

sobre a dor daqueles a

quem chagaste.

27 Acrescenta iniquidade à iniquidade deles,

e não

entrem na tua

justiça.

28 Sejam riscados do livro dos vivos,

e não sejam

inscritos com os

justos.

29 Eu, porém, sou pobre e estou triste;

ponha-me a tua salvação,

ó Deus,

num alto retiro.

30 Louvarei o nome de Deus com um cântico,

e engrandecê-lo-ei

com ação

de graças.

31 Isto será mais agradável

ao Senhor do que boi,

ou bezerro que tem chifres

e unhas.

32 Os mansos verão isto, e se agradarão;

o vosso coração

viverá,

pois que buscais

a Deus.

33 Porque o Senhor ouve os necessitados,

e não despreza

os seus cativos.

34 Louvem-no os céus e a terra,

os mares

e tudo quanto neles se move.

35 Porque Deus salvará a Sião, e edificará as cidades de Judá;

para que habitem

ali e a

possuam.

36 E herdá-la-á a semente de seus servos,

e os

que amam o seu

nome habitarão nela.

1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. 9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. 10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. 23 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. 24 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. 26 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. 33 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 35 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. 37 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.