Ao mestre de canto. Salmo de Davi

1 Bem-aventurado é aquele que atende ao pobre;

o Senhor o livrará

no dia do mal.

2 O Senhor o livrará,

e o conservará em vida;

será abençoado na terra,

e tu não o entregarás

à vontade de seus inimigos.

3 O Senhor o sustentará no leito da enfermidade;

tu o restaurarás

da sua cama

de doença.

4 Dizia eu: Senhor, tem piedade de mim;

sara a minha alma,

porque pequei

contra ti.

5 Os meus inimigos falam mal de mim, dizendo:

Quando morrerá ele,

e perecerá o

seu nome?

6 E, se algum deles vem me ver, fala coisas vãs;

no seu coração amontoa a maldade;

saindo para fora,

é disso que fala.

7 Todos os que me odeiam murmuram

à uma contra mim;

contra mim

imaginam o mal,

dizendo:

8 Uma doença má se lhe tem apegado;

e agora que está deitado,

não se levantará mais.

9 Até o meu próprio amigo íntimo,

em quem eu tanto confiava,

que comia do meu pão,

levantou contra mim

o seu calcanhar.

10 Porém tu, Senhor, tem piedade de mim,

e levanta-me,

para que

eu lhes dê

o pago.

11 Por isto conheço eu que tu me favoreces:

que o meu inimigo

não triunfa

de mim.

12 Quanto a mim,

tu me sustentas na minha sinceridade,

e me puseste diante da tua face

para sempre.

13 Bendito seja o

Senhor Deus

de Israel de século em século.

Amém e Amém.

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. 2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. 3 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. 4 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. 5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! 6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? 7 Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél. 8 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: 9 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! 10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. 11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! 12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; 13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. 14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!