Salmo de Davi

1 Ó Senhor, ouve a minha oração,

inclina os ouvidos

às minhas súplicas;

escuta-me segundo a tua verdade,

e segundo a tua justiça.

2 E não entres em juízo

com o teu servo,

porque à tua vista não se achará

justo nenhum vivente.

3 Pois o inimigo perseguiu

a minha alma;

atropelou-me até ao chão;

fez-me habitar na escuridão,

como aqueles que morreram

há muito.

4 Pois que o meu espírito

se angustia em mim;

e o meu coração em mim

está desolado.

5 Lembro-me dos dias antigos;

considero todos os teus feitos;

medito na obra das tuas mãos.

6 Estendo para ti as minhas mãos;

a minha alma tem sede de ti,

como terra sedenta. (Selá.)

7 Ouve-me depressa, ó Senhor;

o meu espírito desmaia.

Não escondas de mim a tua face,

para que não seja semelhante

aos que descem à cova.

8 Faze-me ouvir a tua benignidade

pela manhã,

pois em ti confio;

faze-me saber o caminho

que devo seguir,

porque a ti levanto a minha alma.

9 Livra-me, ó Senhor,

dos meus inimigos;

fujo para ti, para me esconder.

10 Ensina-me a fazer a tua vontade,

pois és o meu Deus.

O teu Espírito é bom;

guie-me por terra plana.

11 Vivifica-me, ó Senhor,

por amor do teu nome;

por amor da tua justiça,

tira a minha alma da angústia.

12 E por tua misericórdia

desarraiga os meus inimigos,

e destrói a todos

os que angustiam a minha alma;

pois sou teu servo.

1 Dávid zsoltára.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. 2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! 3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! 4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! 5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. 6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. 7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. 8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! 9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! 10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. 11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! 12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.