Ao mestre de canto. Salmo de Davi

1 Senhor, tu me sondaste,

e me conheces.

2 Tu sabes o meu assentar

e o meu levantar;

de longe entendes

o meu pensamento.

3 Cercas o meu andar,

e o meu deitar;

e conheces

todos os meus caminhos.

4 Não havendo ainda palavra

alguma na minha língua,

eis que logo, ó Senhor,

tudo conheces.

5 Tu me cercaste

por detrás e por diante,

e puseste sobre mim a tua mão.

6 Tal conhecimento é

para mim maravilhosíssimo;

tão alto que

não o posso atingir.

7 Para onde me irei do teu Espírito,

ou para onde fugirei

da tua face?

8 Se subir ao céu, lá tu estás;

se fizer no inferno a minha cama,

eis que tu ali estás também.

9 Se tomar as asas da alva,

se habitar nas extremidades

do mar,

10 Até ali a tua mão me guiará

e a tua destra me susterá.

11 Se disser:

Decerto que as trevas

me encobrirão;

então a noite será luz

à roda de mim.

12 Nem ainda as trevas

me encobrem de ti;

mas a noite resplandece

como o dia;

as trevas e a luz

são para ti a mesma coisa;

13 Pois possuíste

as minhas entranhas;

cobriste-me no ventre

de minha mãe.

14 Eu te louvarei, porque de um modo

assombroso, e tão maravilhoso

fui feito;

maravilhosas são as tuas obras,

e a minha alma o sabe muito bem.

15 Os meus ossos

não te foram encobertos,

quando no oculto fui feito,

e entretecido

nas profundezas da terra.

16 Os teus olhos viram o meu corpo

ainda informe;

e no teu livro todas estas coisas

foram escritas;

as quais em continuação

foram formadas,

quando nem ainda uma delas

havia.

17 E quão preciosos me são, ó Deus,

os teus pensamentos!

Quão grandes são as somas deles!

18 Se as contasse,

seriam em maior número

do que a areia;

quando acordo

ainda estou contigo.

19 Ó Deus, tu matarás

decerto o ímpio;

apartai-vos portanto de mim,

homens de sangue.

20 Pois falam malvadamente

contra ti;

e os teus inimigos

tomam o teu nome em vão.

21 Não odeio eu, ó Senhor,

aqueles que te odeiam,

e não me aflijo por causa dos que

se levantam contra ti?

22 Odeio-os com ódio perfeito;

tenho-os por inimigos.

23 Sonda-me, ó Deus,

e conhece o meu coração;

prova-me, e conhece

os meus pensamentos.

24 E vê se há em mim

algum caminho mau,

e guia-me pelo caminho eterno.

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. 2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. 3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. 4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! 5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. 6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. 7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? 8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: 10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. 11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, 12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. 13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. 16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. 17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! 18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. 19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! 20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. 21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? 22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! 23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! 24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!