1 Louvai ao Senhor,

e invocai o seu nome;

fazei conhecidas

as suas obras entre os povos.

2 Cantai-lhe, cantai-lhe salmos;

falai de todas

as suas maravilhas.

3 Gloriai-vos no seu santo nome;

alegre-se o coração daqueles

que buscam ao Senhor.

4 Buscai ao Senhor e

a sua força;

buscai a sua face continuamente.

5 Lembrai-vos das maravilhas que fez,

dos seus prodígios

e

dos juízos da sua boca;

6 Vós, semente de Abraão,

seu servo,

vós, filhos de Jacó,

seus escolhidos.

7 Ele é o Senhor nosso Deus;

os seus juízos estão

em toda a terra.

8 Lembrou-se da sua aliança

para sempre,

da palavra que mandou

a milhares de gerações.

9 A qual aliança fez com Abraão,

e o seu juramento a Isaque.

10 E confirmou o mesmo

a Jacó por lei,

e a Israel por aliança eterna,

11 Dizendo: A ti darei

a terra de Canaã,

a região da vossa herança.

12 Quando eram poucos homens

em número,

sim, mui poucos,

e estrangeiros nela;

13 Quando andavam de nação

em nação e

de um reino para outro povo;

14 Não permitiu a ninguém que os oprimisse,

e

por amor deles repreendeu a reis, dizendo:

15 Não toqueis os meus ungidos,

e

não maltrateis os meus profetas.

16 Chamou a fome sobre a terra,

quebrantou todo o sustento do pão.

17 Mandou perante eles um homem,

José,

que foi vendido por escravo;

18 Cujos pés apertaram

com grilhões;

foi posto

em ferros;

19 Até ao tempo

em que chegou a sua palavra;

a palavra

do Senhor o provou.

20 Mandou o rei,

e o fez soltar;

o governador dos povos, e o soltou.

21 Fê-lo senhor da sua casa,

e governador

de toda a sua fazenda;

22 Para sujeitar

os seus príncipes a seu gosto,

e instruir

os seus anciãos.

23 Então Israel entrou no Egito,

e Jacó peregrinou na terra de Cão.

24 E aumentou o seu povo

em grande maneira,

e o fez mais poderoso

do que os seus inimigos.

25 Virou o coração deles

para que odiassem o seu povo,

para

que tratassem astutamente aos seus servos.

26 Enviou Moisés, seu servo,

e Arão,

a quem escolhera.

27 Mostraram entre eles

os seus sinais e prodígios,

na terra

de Cão.

28 Mandou trevas, e a fez escurecer;

e

não foram rebeldes à sua palavra.

29 Converteu as suas águas

em sangue,

e matou os seus peixes.

30 A sua terra produziu rãs

em abundância,

até nas câmaras dos seus reis.

31 Falou ele,

e vieram enxames de moscas e piolhos

em todo o seu termo.

32 Converteu as suas chuvas em saraiva,

e fogo abrasador na sua terra.

33 Feriu as suas vinhas

e os seus figueirais,

e quebrou

as árvores dos seus termos.

34 Falou ele e vieram gafanhotos

e pulgão sem número.

35 E comeram toda

a erva da sua terra,

e devoraram

o fruto dos seus campos.

36 Feriu também a todos

os primogênitos da sua terra,

as primícias

de todas as suas forças.

37 E tirou-os para fora

com prata e ouro,

e entre as suas tribos

não houve um só fraco.

38 O Egito

se alegrou quando eles saíram,

porque

o seu temor caíra sobre eles.

39 Estendeu uma nuvem por coberta,

e um fogo

para iluminar

de noite.

40 Oraram, e ele fez vir codornizes,

e

os fartou de pão do céu.

41 Abriu a penha,

e dela correram águas;

correram pelos lugares secos,

como um rio.

42 Porque se lembrou

da sua santa palavra,

e de Abraão, seu servo.

43 E tirou dali

o seu povo com alegria,

e os seus escolhidos com regozijo.

44 E deu-lhes as terras dos gentios;

e herdaram

o trabalho dos povos;

45 Para que guardassem os seus preceitos,

e observassem as suas leis.

Louvai ao Senhor.

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! 2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. 3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. 4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. 5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről. 6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! 7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. 8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. 10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, 11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. 12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban, 13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: 14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! 16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré, 17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; 18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, 19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. 20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt; 21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; 22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. 23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. 24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál. 25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival. 26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala. 27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén. 28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek. 29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. 30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. 31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon. 32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre. 33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit. 34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. 35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. 37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. 38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket. 39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. 40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. 41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. 42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. 43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal. 44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. 45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!