Ao mestre de canto, segundo a melodia "Os lírios". Testemunho de Asafe. Salmo

1 Tu, que és pastor de Israel,

dá ouvidos;

tu, que guias a José

como a um rebanho;

tu, que te assentas entre

os querubins, resplandece.

2 Perante Efraim,

Benjamim e Manassés,

desperta o teu poder,

e vem salvar-nos.

3 Faze-nos voltar, ó Deus,

e faze resplandecer o teu rosto,

e seremos salvos.

4 Ó Senhor Deus dos Exércitos,

até quando te indignarás contra

a oração do teu povo?

5 Tu os sustentas

com pão de lágrimas,

e lhes dás

a beber lágrimas com abundância.

6 Tu nos pões

em contendas com

os nossos vizinhos,

e os nossos inimigos

zombam de nós entre si.

7 Faze-nos voltar,

ó Deus dos Exércitos,

e faze resplandecer o teu rosto,

e seremos salvos.

8 Trouxeste uma vinha do Egito;

lançaste fora os gentios, e a plantaste.

9 Preparaste-lhe lugar,

e fizeste com que ela deitasse raízes,

e encheu a terra.

10 Os montes foram cobertos

da sua sombra,

e os seus ramos

se fizeram como os cedros de Deus.

11 Ela estendeu a sua ramagem até ao mar,

e

os seus ramos até ao rio.

12 Por que quebraste

então os seus valados,

de modo

que todos os que passam

por ela a vindimam?

13 O javali da selva a devasta,

e

as feras do campo a devoram.

14 Oh! Deus dos Exércitos,

volta-te, nós te rogamos,

atende dos céus,

e vê, e visita esta vide;

15 E a videira que a tua destra plantou,

e

o ramo que fortificaste para ti.

16 Está queimada pelo fogo, está cortada;

pereceu pela repreensão

da tua face.

17 Seja a tua mão

sobre o homem da tua destra,

sobre o filho do homem,

que fortificaste para ti.

18 Assim nós não te viraremos as costas;

guarda-nos em vida,

e invocaremos o teu nome.

19 Faze-nos voltar, Senhor Deus dos Exércitos;

faze resplandecer o teu rosto,

e seremos salvos.

1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. 2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! 3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! 4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. 5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? 6 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. 7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. 8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! 9 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. 10 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. 11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. 12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. 13 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? 14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. 15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! 16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! 17 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. 18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, 19 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. 20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!