Ao mestre de canto. Salmo de Davi. Cântico

1 Levante-se Deus, e sejam dissipados os seus inimigos;

fugirão de diante

dele os

que o odeiam.

2 Como se impele a fumaça,

assim tu os impeles;

assim como a cera se derrete diante do fogo,

assim pereçam

os ímpios diante

de Deus.

3 Mas alegrem-se os justos,

e se regozijem na presença de Deus,

e folguem de alegria.

4 Cantai a Deus, cantai louvores ao seu nome;

louvai aquele que vai montado sobre os céus,

pois o seu nome é Senhor,

e exultai diante

dele.

5 Pai de órfãos e juiz de viúvas é Deus,

no seu lugar santo.

6 Deus faz que o solitário viva em família;

liberta aqueles

que estão presos em grilhões;

mas os rebeldes

habitam em terra

seca.

7 Ó Deus, quando saías diante do teu povo,

quando caminhavas pelo deserto,

(Selá.)

8 A terra abalava-se, e os céus destilavam perante a face de Deus;

até o próprio

Sinai foi

comovido na presença de Deus,

do Deus

de Israel.

9 Tu, ó Deus,

mandaste a chuva em abundância,

confortaste a tua herança,

quando estava cansada.

10 Nela habitava o teu rebanho;

tu, ó Deus,

fizeste provisão da tua bondade

para o pobre.

11 O Senhor deu a palavra;

grande era o exército

dos que

anunciavam as boas novas.

12 Reis de exércitos fugiram à pressa;

e aquela

que ficava em casa

repartia os despojos.

13 Ainda que vos tenhais deitado entre redis,

contudo sereis como as asas

de uma pomba,

cobertas de prata,

e as suas penas,

de ouro amarelo.

14 Quando o Onipotente ali espalhou os reis,

foi como a neve

em Salmon.

15 O monte de Deus é como o monte de Basã,

um monte elevado

como o monte

de Basã.

16 Por que saltais,

ó montes elevados? Este é o monte

que Deus desejou para a sua habitação,

e o

Senhor habitará

nele eternamente.

17 Os carros de Deus são vinte milhares, milhares de milhares.

O Senhor está entre eles,

como em Sinai,

no lugar santo.

18 Tu subiste ao alto, levaste cativo o cativeiro,

recebeste dons para os homens,

e até para os rebeldes,

para que o

Senhor Deus habitasse

entre eles.

19 Bendito seja o Senhor,

que de dia em dia nos carrega de benefícios;

o Deus que é a nossa salvação. (Selá.)

20 O nosso Deus é o Deus da salvação;

e a Deus,

o Senhor,

pertencem os livramentos da morte.

21 Mas Deus ferirá gravemente a cabeça

de seus inimigos

e o crânio cabeludo do

que anda em suas culpas.

22 Disse o Senhor:

Eu os farei voltar de Basã,

farei voltar o meu povo

das profundezas do mar;

23 Para que o teu pé mergulhe

no sangue de teus inimigos,

e no mesmo a língua

dos teus cães.

24 Ó Deus, eles têm visto os teus caminhos;

os caminhos do meu Deus, meu Rei,

no santuário.

25 Os cantores iam adiante, os tocadores de instrumentos atrás;

entre eles

as donzelas tocando

adufes.

26 Celebrai a Deus nas congregações;

ao Senhor,

desde a fonte

de Israel.

27 Ali está o pequeno Benjamim,

que domina sobre eles,

os príncipes de Judá com o seu ajuntamento,

os príncipes de Zebulom

e os príncipes

de Naftali.

28 O teu Deus ordenou a tua força;

fortalece, ó Deus,

o que já fizeste para nós.

29 Por amor do teu templo em Jerusalém,

os reis te

trarão presentes.

30 Repreende asperamente as feras dos canaviais,

a multidão dos touros,

com os novilhos dos povos,

até que cada um se submeta com peças de prata;

dissipa os povos

que desejam a

guerra.

31 Príncipes virão do Egito;

a Etiópia cedo estenderá

para Deus as suas mãos.

32 Reinos da terra, cantai a Deus, cantai louvores ao Senhor.

(Selá.)

33 Àquele que vai montado sobre os céus dos céus,

que existiam desde a antiguidade;

eis que envia a sua voz,

dá um brado

veemente.

34 Atribuí a Deus fortaleza;

a sua excelência está sobre Israel e a sua fortaleza

nas mais altas nuvens.

35 Ó Deus, tu és tremendo desde os teus santuários;

o Deus

de Israel é o

que dá força e poder ao seu povo.

Bendito seja Deus!

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. 2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői. 3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől; 4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel. 5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte. 6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. 7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. 8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. 9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt. 10 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. 11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten! 12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. 13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat. 14 Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek. 15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon. 16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye; 17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké! 18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában. 19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! 20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. 21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól. 22 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját. 23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak, 24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék. 25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. 26 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok. 27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! 28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei. 29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél! 30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. 31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. 32 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. 33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. 34 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval. 35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. 36 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!