Salmo de Asafe

1 Ó Deus,

os gentios vieram à tua herança;

contaminaram o teu santo templo;

reduziram Jerusalém

a montões de pedras.

2 Deram os corpos mortos

dos teus servos por comida

às aves dos céus,

e a carne dos teus santos

às feras da terra.

3 Derramaram o sangue deles

como

a água ao redor de Jerusalém,

e

não houve quem os enterrasse.

4 Somos feitos opróbrio para nossos vizinhos,

escárnio

e zombaria para os

que estão à roda de nós.

5 Até quando, Senhor?

Acaso te indignarás para sempre?

Arderá o teu zelo como fogo?

6 Derrama o teu furor

sobre os gentios que

não te conhecem,

e sobre os reinos que

não invocam o teu nome.

7 Porque devoraram a Jacó,

e assolaram as suas moradas.

8 Não te lembres

das nossas iniquidades passadas;

venham

ao nosso encontro depressa

as tuas misericórdias,

pois já

estamos muito abatidos.

9 Ajuda-nos,

ó Deus da nossa salvação,

pela glória do teu nome;

e livra-nos,

e perdoa os nossos pecados

por amor do teu nome.

10 Por que diriam os gentios:

Onde está o seu Deus?

Seja

ele conhecido entre os gentios,

à nossa vista,

pela vingança do sangue dos teus servos,

que foi derramado.

11 Venha perante a tua face

o gemido dos presos;

segundo a grandeza

do teu braço preserva aqueles

que estão sentenciados à morte.

12 E torna aos nossos vizinhos,

no seu regaço,

sete vezes tanto da sua injúria com

a qual te injuriaram, Senhor.

13 Assim nós,

teu povo e ovelhas de teu pasto,

te louvaremos eternamente;

de geração em geração cantaremos

os teus louvores.

1 Aszáf zsoltára.

Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. 2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. 3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. 4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. 5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? 6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; 7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. 8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. 9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. 10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. 11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; 12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! 13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!