1 Amo ao Senhor,

porque ele ouviu a minha voz e a minha súplica.

2 Porque inclinou a mim

os seus ouvidos;

portanto, o invocarei enquanto viver.

3 Os cordéis da morte me cercaram,

e angústias

do inferno se apoderaram de mim;

encontrei aperto e tristeza.

4 Então invoquei o nome do Senhor,

dizendo:

Ó Senhor, livra a minha alma.

5 Piedoso é o Senhor e justo;

o nosso Deus tem misericórdia.

6 O Senhor guarda aos símplices;

fui abatido,

mas ele me livrou.

7 Volta, minha alma,

para o teu repouso,

pois

o Senhor te fez bem.

8 Porque tu livraste

a minha alma da morte,

os meus olhos das lágrimas,

e os meus pés da queda.

9 Andarei perante a face

do Senhor na terra dos viventes.

10 Cri, por isso falei.

Estive muito aflito.

11 Dizia na minha pressa:

Todos os homens são mentirosos.

12 Que darei eu ao Senhor,

por todos

os benefícios que me tem feito?

13 Tomarei o cálice da salvação,

e invocarei o nome do Senhor.

14 Pagarei os meus votos ao Senhor,

agora,

na presença de todo o seu povo.

15 Preciosa é à vista

do Senhor a morte dos seus santos.

16 Ó Senhor, deveras sou teu servo;

sou teu servo,

filho da tua serva;

soltaste as minhas ataduras.

17 Oferecer-te-ei sacrifícios de louvor,

e invocarei

o nome do Senhor.

18 Pagarei os meus votos ao Senhor,

na presença

de todo o seu povo,

19 Nos átrios da casa do Senhor,

no meio de ti, ó Jerusalém. Louvai ao Senhor.

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. 3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. 4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! 5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. 7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. 8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: 9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. 10 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. 11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. 12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? 13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. 14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. 15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. 16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. 17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. 18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, 19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!