Salmo de Davi, quando se fingiu de louco na presença de Abimeleque e, por este expulso, ele se foi

1 Louvarei ao Senhor em todo o tempo;

o seu louvor

estará continuamente

na minha boca.

2 A minha alma se gloriará no Senhor;

os mansos o

ouvirão e

se alegrarão.

3 Engrandecei ao Senhor comigo;

e juntos

exaltemos o seu

nome.

4 Busquei ao Senhor, e ele me respondeu;

livrou-me de

todos os meus

temores.

5 Olharam para ele, e foram iluminados;

e os seus

rostos não ficaram

confundidos.

6 Clamou este pobre,

e o Senhor o ouviu,

e o salvou

de todas as suas angústias.

7 O anjo do Senhor acampa-se

ao redor dos que o temem,

e os livra.

8 Provai, e vede que o Senhor é bom;

bem-aventurado o

homem que nele

confia.

9 Temei ao Senhor,

vós, os seus santos,

pois nada falta aos que o temem.

10 Os filhos dos leões necessitam e sofrem fome,

mas àqueles

que buscam

ao Senhor bem

nenhum faltará.

11 Vinde, meninos, ouvi-me;

eu vos ensinarei o temor

do Senhor.

12 Quem é o homem que deseja a vida,

que quer largos dias

para ver o bem?

13 Guarda a tua língua do mal,

e os teus lábios

de falarem o engano.

14 Aparta-te do mal,

e faze o bem;

procura a paz,

e segue-a.

15 Os olhos do Senhor estão sobre os justos,

e os seus

ouvidos atentos

ao seu clamor.

16 A face do Senhor

está contra os que fazem o mal,

para desarraigar

da terra a memória deles.

17 Os justos clamam,

e o Senhor os ouve,

e os livra

de todas as suas angústias.

18 Perto está o Senhor dos que têm o coração quebrantado,

e salva os contritos

de espírito.

19 Muitas são as aflições do justo,

mas o Senhor o livra de todas.

20 Ele lhe guarda todos os seus ossos;

nem sequer um deles

se quebra.

21 A malícia matará o ímpio,

e os que odeiam o

justo serão punidos.

22 O Senhor resgata a alma dos seus servos,

e nenhum dos

que nele confiam

será punido.

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. 2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! 3 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. 4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! 5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. 6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. 7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. 8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. 9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. 10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. 11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. 12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. 15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. 16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; 17 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről. 18 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. 19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. 20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. 21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. 22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. 23 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.