Salmo de Davi

1 Bendito seja o Senhor,

minha rocha,

que ensina as minhas mãos

para a peleja

e os meus dedos para a guerra;

2 Benignidade minha

e fortaleza minha;

alto retiro meu

e meu libertador és tu;

escudo meu, em quem eu confio,

e que me sujeita o meu povo.

3 Senhor, que é o homem,

para que o conheças,

e o filho do homem,

para que o estimes?

4 O homem é semelhante à vaidade;

os seus dias são

como a sombra que passa.

5 Abaixa, ó Senhor,

os teus céus, e desce;

toca os montes,

e fumegarão.

6 Vibra os teus raios e dissipa-os;

envia as tuas flechas,

e desbarata-os.

7 Estende as tuas mãos desde o alto;

livra-me, e arrebata-me

das muitas águas

e das mãos dos filhos estranhos,

8 Cuja boca fala vaidade,

e a sua mão direita

é a destra de falsidade.

9 A ti, ó Deus,

cantarei um cântico novo;

com o saltério

e instrumento de dez cordas

te cantarei louvores;

10 A ti, que dás a salvação aos reis,

e que livras a Davi, teu servo,

da espada maligna.

11 Livra-me, e tira-me das mãos

dos filhos estranhos,

cuja boca fala vaidade,

e a sua mão direita

é a destra de iniquidade,

12 Para que nossos filhos sejam

como plantas crescidas

na sua mocidade;

para que as nossas filhas sejam

como pedras de esquina

lavradas à moda de palácio;

13 Para que as nossas despensas

se encham de todo provimento;

para que os nossos rebanhos

produzam a milhares

e a dezenas de milhares

nas nossas ruas.

14 Para que os nossos bois

sejam fortes para o trabalho;

para que não haja nem assaltos,

nem saídas,

nem gritos nas nossas ruas.

15 Bem-aventurado o povo

ao qual assim acontece;

bem-aventurado é o povo

cujo Deus é o Senhor.

1 Dávidé.

Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. 2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. 3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? 4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. 5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. 7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; 8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. 9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; 10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. 11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. 12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. 13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. 14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. 15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.