1 Por que estás ao longe, Senhor?

Por que te escondes

nos tempos de angústia?

2 Os ímpios na sua arrogância

perseguem furiosamente o pobre;

sejam apanhados nas ciladas

que maquinaram.

3 Porque o ímpio gloria-se

do desejo da sua alma;

bendiz ao avarento,

e renuncia ao Senhor.

4 Pela altivez do seu rosto

o ímpio não busca a Deus;

todas as suas cogitações

são que não há Deus.

5 Os seus caminhos atormentam

sempre;

os teus juízos estão longe

da vista dele, em grande altura,

e despreza aos seus inimigos.

6 Diz em seu coração:

Não serei abalado,

porque nunca me verei

na adversidade.

7 A sua boca está cheia

de maldições,

de enganos e de astúcia;

debaixo da sua língua há

malícia e maldade.

8 Põe-se de emboscada nas aldeias;

nos lugares ocultos

mata o inocente;

os seus olhos estão ocultamente

fixos sobre o pobre.

9 Arma ciladas no esconderijo,

como o leão no seu covil;

arma ciladas

para roubar o pobre;

rouba o pobre,

prendendo-o na sua rede.

10 Encolhe-se, abaixa-se,

para que os pobres caiam

em suas fortes garras.

11 Diz em seu coração:

Deus esqueceu-se,

cobriu o seu rosto,

e nunca isto verá.

12 Levanta-te, Senhor.

Ó Deus, levanta a tua mão;

não te esqueças dos humildes.

13 Por que blasfema o ímpio de Deus?

Dizendo no seu coração:

Tu não o esquadrinharás?

14 Tu o viste, porque atentas

para o trabalho e enfado,

para o retribuir

com tuas mãos;

a ti o pobre se encomenda;

tu és o auxílio do órfão.

15 Quebra o braço do ímpio

e malvado;

busca a sua impiedade,

até que nenhuma encontres.

16 O Senhor é Rei eterno:

da sua terra perecerão os gentios.

17 Senhor, tu ouviste

os desejos dos mansos;

confortarás os seus corações;

os teus ouvidos estarão

abertos para eles;

18 Para fazer justiça ao órfão

e ao oprimido,

a fim de que o homem da terra

não prossiga mais

em usar da violência.

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? 2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. 3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. 5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. 7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. 8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. 9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. 10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. 11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! 12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! 13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. 14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. 15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. 16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. 17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, 18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.